Pár perce hogy elolvastam a hírt, olvastam, s elolvasom újra: „Elhunyt Csávossy György. A neves borászként is ismert erdélyi költőt, színműírót és mezőgazdasági szakírót 90 évesen érte a halál”. Ezek a tények, nincs ellenük apelláta. Szép kort ért meg, s embertársai, népe hasznára. Szakemberek nemzedékeit indította útnak Csombordról, nem felejtette el, hogy a szőlő szerelmese, de a múzsát se tagadta meg soha. Örvendek, hogy még életében nyilvánosan megkövethettem azért az ifjúkori kritikusi vagdalkozásomért, amivel Forrás-kötetét illettem. Azt hittem akkor, minden, nálam idősebb költőt félre kell seperni az útról, le kell körözni. A lekörözéssel nem tévedtem, azzal viszont igen, hogy ezt nem a bírálatnak, hanem a versengő alkotásnak kell megejtenie. Csávossy Számla című versét, amelyet az 1994-es Fagyöngy (szerkesztette egy jóval fiatalabb, de szintén néhai: Majla Sándor) közölt, azóta is örök intelmemnek tekintem:

– jégbarlang árvasága
– tengerszem árvasága
– tisztások árvasága

– zsákutca árvasága
– vakablak árvasága
– szegletkő árvasága
– küszöbnek árvasága

– keresztfa árvasága
– sirhantok árvasága
– harangláb árvasága
– szülőföld árvasága

– búcsúzók árvasága
– helytállók árvasága
– bűneink árvasága
– árváink árvasága

Törlesztve mind.
Tegnap is, ma is
s holnap megint.

U.i. Csávossy György személyes honlapjáról többet megtudni a hosszú életű borász-költőről.