-1 szép na­pot kívánok!
-Köszönöm! Meg­en­ge­di, hogy én dönt­sem el, hogy me­lyik le­gyen az a szép nap?
-Ne ért­sen félre, kérem, én csupán köszöntem!
-Nem uram, maga egy jókívánságot mon­dott ne­kem, amit én il­lendően meg is köszöntem.
-Már hogy mond­tam vol­na ilyet!?

-Szóval nem akar kívánni ne­kem egy szép na­pot? Feltéte­lez­tem, hogy is­mer il­le­met…
-Hogy­ne akarnék?!
-S mond­ja, me­lyi­ket?
-Jaj, kérem, én csak 1 szép na­pot kívánok!
-De me­lyi­ket, uram? Hétfőt, ked­det, szerdát, csütörtököt? Netán pénte­ket, 13-át? Szom­bat és vasárnap szóba sem jöhet­ne?
-Látom, maga bosszan­ta­ni akar. Én csak azt mond­tam, 1 szép na­pot kívánok!
-Ám le­gyen, de ak­kor már ne 1-et, ha­nem 7-et kívánjon!
-Még min­dig nem fog­ta fel, hogy ezúttal nem 1 szép he­tet, ha­nem 1 szép na­pot kívántam?!
-Én a ke­zem fognám fel min­de­ne­kelőtt, ha most rögtön távoz­na!
-Fel­fog­tam, elvégre ma­gya­rul beszélnénk. Vagy nem? 1 szép na­pot kívánok, uram!
-Azt a szép napját magának!
-Nono, az előbb még csak fe­nye­getőzött, most már káro­mol is?!
-Látom, nem ért a szóból, mi több, még a saját sza­va­it sem érti…
-Értem, nem értem, mit számít, de tud­ja meg, egy művelt lénnyel van dol­ga! 1 szép na­pot kívánok!
-Valóban, annyi sütni­valója van, mint egy kapásnövény­nek!

Forrás: eirodalom.ro