Másnap, amikor láttam, hogy egy kicsit összeszedte magát, kérdem apámtól, tulajdonképpen miféle fejfájós hadseregről beszélgettek ők tegnap a kocsmában ezzel a Marosi Miklóssal, mert egy szót sem értettem az egészből. Azt mondja apám, persze, hogy nem értettem egy szót sem, ez egy érdekes megfogalmazása volt ennek a Marosi Miklósnak, ő sem értette az elején. De ez a Marosi Miklós megmagyarázta szépen, most már érti. Arról volt szó, hogy valaki azt mondta ennek a Marosi Miklósnak, szégyellheti magát, amiért egy ilyen háborúban volt képes ő résztvenni. Mint amilyen ez a második háború volt. Mert erkölcstelen volt az a háború, vegye tudomásul. Azt az egész háborút csupa erkölcstelen illetők csinálták. És az az egész hadsereg romlott volt és hitvány, mert ki akarta irtani a népeknek azt a részét, amelyik nem tetszett az akkori világ vezetőinek. És az az egész hadsereg részegen indult neki a háborúzásnak. Legalábbis másnapos hangulatban. Fejfájósan és esztelenül. Ez a Marosi Miklós végighallgatta, amit mondott neki ez a valaki, aztán nem tudta hirtelen, mit is válaszoljon, azt találta mondani, néki másnapos állapotában sem szokott soha fájni a feje. Igaz, ő nem kérdezte ki annak a hadseregnek minden tagját, melyik fejfájós, melyik nem, de azért nem hiszi, hogy egy egész hadsereg fejfájós legyen. Erre legyintett az a valaki és azt mondta Marosi Miklósnak, hogy eljön az idő, amikor az ő feje is meg fog fájdulni. Ha nem is a másnapos állapottól, de a bűnösség tudatától bizonyosan meg fog. Mert nem lehet sokáig bűntudattal élni. És jobban tenné, ha bűnbánatot gyakorolna az ivászat helyett. Legalább önnön magában. És jól tenné minden élő katonája annak az erkölcstelen hadseregnek, ha ezt cselekedné, akármilyen kevesen is maradtak. Mert az ő bűneik nem évülnek el soha. Ezen felül azt is mondta, hogy az a háború már akkor erkölcstelen volt, amikor még ki sem volt robbanva. Szóval, ezeket mondta valaki Marosi Miklósnak. És meg is fájdult ettől a Marosi Miklós feje. És fáj az néki immár, nem csak másnapos állapotában.

(Folytatjuk)

Forrás: Elekes Ferenc: Isteni szemmérték, 2011. MEK

1. gergely:
   2015. december 8. 14:36

   Szóval ez az Elekes feszt az igazságot keresi, s a bûn kérdését firtatja, az õ világában morál van. Vagy annak a hiánya. A jó az a szövegeiben, hogy az éteri meg a fejfájás egymás mellett szerepel…

2. Keszthelyi György:
   2015. december 13. 05:48

   Itt egészséges humorral emlékezik vissza, elemezgeti a jó régi modást, miszerint: ahány ház annyi szokás (avagy embere válogatja).