Félni a pőreségtől és lesni azt — egy kaptafára megy. A nyarak átkozottak. Sárga trikómon fekete szám. Csíkos trapéznadrág. Úgy érzem, vagányul öltözöm, de hol vagyok még a meztelenség vagányságától. Mindenütt béke, mindenütt posvány, sehol a meztelenség. A vörös csillag tiltja, üldözi és bünteti, a fekete kereszt tiltotta, üldözte és büntette a meztelenséget. A meztelenség, mint egy görög madár, lányhangon énekel. Legjobb barátnőm is milyen távol áll a meztelenségtől. Nem mindenki van így vele… nem mindenkinek a barátnője.

Elalvás előtt hangokat hallok. Olvasólámpát gyújtok. Piszkozatfüzetbe lejegyzem a hangokat. Egyik szó, egyik kifejezés a másikból nő ki, mint a végtelenoszlop elemei. Másnap a hangokat elolvasom: vagány vajdasági versként élnek bennem tovább.

Rám bízzák unokaöcsémet. Elviszem a játszótérre. Ő négy éves, én huszonegy. Van egy földgömb kékre festett vascsövekből szerkesztve. Délkörök és hosszúsági körök. Ott(,) benn, a földgömbben mondani kezdem neki a mesét. Gyermekek gyűlnek a földgömb köré, s egy demens öregasszony is. Körülállnak, mint egy prófétát. Megrettenek feltűnésemtől és kimászunk a földgömbből.

Talán mustársárga a lencsealakú gyógyszer. Azt kell bevennem. Nem tudok elaludni tőle. Az tette be az ajtót. Tegnapelőtt sem aludtam, tegnap sem, ma sem. Holnap se fog menni. Irány a rövidéltű barátnő. Nála sem tudok elaludni. Etet, mint a madarat, Pilinszkyt olvas fel. Kora reggel kopácsolás. Tudom már, hogy keresztfát ácsolnak. Mintha a reggeli zsivaj kvintesszenciája a mennybemenetel lenne — szánalmas aprópénzre váltva. Reggel a barátnőm férje vidámkodó Beatles-számot tesz fel. Kolozsvár, Györgyfalvi-negyed, 1976. szeptember 11.

— Ma sem aludtam — újságolom vidámkodva.

Hívjuk a taxit.

Sárga-fehér-fekete csíkos ing a rendelőben.

Budapest, 2015. XII. 5(-6).