Interjúsorozat B. Tomos Hajnallal

Irodalmi bábák… Úgy tûnik, költõi pályád Lendvay Éva meg Cseke Gábor egyengette – mesélj A füvesasszonyról, mi köze volt ennek megjelenéséhez Lendvaynak? Hol lépett be verseid életébe Cseke Gabi?

Lendvay Évával tizenhárom éves koromban kerültem kapcsolatba, de persze ez még nem volt személyes ismeretség. Akkoriban egy levélváltás-rovatot vezetett a Brassói Lapoknál (akkori nevén Új Idők) én pedig, hangprópálgató diáklány, oda küldtem be néhány versemet. Hamarosan válaszolt küldeményemre, közölte is egy irományomat a lapban, de ezzel nagyjából minden megszakadt, mert többé nem küldtem neki verset. Persze az írást nem hagytam abba, csak sok ügyes-bajos dolog tolakodott elébe. Iskolák, család, gyerekek – nagyjából a velük való vesződéssel telt el több mint húsz év, amikor ismét elővettem a verses füzetkémet. Pár hónap alatt már kötetnyi gyűlt össze belőlük s ekkor kerestem meg ismét Lendvay Évát. Ő még mindig ott lakott az Egres utcában, nagyon kedvesen fogadott és mindenben önzetlenül segített. Egyszóval együtt indítottuk útjára az első, A füvesasszony című verseskötetemet, s azután még sokáig együttműködtünk, persze csak irodalmi-alkotói síkon. Emlékszem például, hogy egyszer ideadta a készülő életrajz-kéziratát, mert éppen interjút készítettem vele a BL-számára, és úgy vélte, hogy általa kerekebb képet alkothatok személyiségéről, munkájáról. Azután egészsége megromlott, el kellett költöznie Bukarestbe s így ma már csak annyit tudok róla, amit a világháló időnként közzétesz.

Cseke Gáborral valamikor a hetvenes években találkoztam, egy jutalomkirándulás alkalmával. (Az Ifjúmunkás akkoriban meghirdetett pályázatának nyertesei között voltam). A kapcsolat újrafelvételére itt is el kellett telnie húsz évnek, amikoris a Romániai Magyar Szó brassói tudósítójaként alkalmaztak. (Pár év múlva személyesen is találkoztunk a bukaresti szerkesztőségben, amikor valami papírügyeket kellett ott elitéznem.) Persze az anyagok, levelek azért jártak oda-vissza, hiszen a napihírek mellett a RMSZ verseket, karcolatokat is közölt tőlem. A kapcsolat itt is megszakadt (akkor úgy tűnt, végérvényesen), hiszen az RMSZ-t beszüntették. 2013 nyarán aztán az interneten felfedeztem a Káfé Főnixet s vele együtt Cseke Gábort, mint az oldal irodalmi és fotóművészeti szerkesztőjét. Azóta úgyszólván minden írásom, könyvem megjelenésénél Ő bábáskodik : javítja, szerkeszti vagy éppen utószót ír hozzájuk. De ezt már Ti, munkatársak és olvasók is tudjátok, nap mint nap tanúi lehettek áldozatos munkájának.

Kérdezett: Gergely Tamás