Cselényi Béla: Haldoklótól jövet

Nem hasonlított önmagához. Másvalakihez hasonlított. Nézett hosszan, moccanatlan szájjal. Nem álltam a tekintetét, hogy ki ne olvassa belőle a szánalmat. Egyetlen gesztusként(,) nagy nehezen letolta a takarót és megmutatta sajátságos felnőttpelenkáját.

A betegek közt vékony, légypapírszerű függöny. Dickens óta mintha semmi… Ott ül a nővér. Táblázatot tölt ki.

Elmenet béke. Kéregető. Villamos.