2009. V. 2. szombat – Szanatórium

Mária, a pünkösdista akart egy könyvet adni a Szentlélekről. Tegnap aláhúzott egy mondatot, elkezdtem neki elemezni, de nem volt idegzete. Elvakult. Erre született a Tízparancsolati napirend, afféle teológiai vázlat, inkább sejtetéssel, mint pontról pontra végigvíve a téziseket. Csak szakmabelinek mutasd, Klári néni a legértőbb olvasód. Ma akartam újraolvasni könyvét, de tervek kezdtek motoszkálni fejemben. Már kora reggel, Zoltánnal beszélgetve. Valahogy mennék már a kórházból. A szabadlétért áldozni kell, s én szeretném egybetudni a dolgaimat. Kell majd újabb önálló kötet, de távol vagyok kézirataimtól. Ha valamennyi pénz visszajön, ki kéne adni egy bővebb válogatást. És itt van, hogy hova gyűjtsek. A Fényes-fürdőn egy osztrák nő házában Zoltánnal, alkalmi munkakönyvvel, vagy az Öreg-tó kempingnél, ahol közel Busa Attila, olcsó ebéd stb. Most szinte naponta jönnek a versek, ne essek abba a hibákba megint, hogy megvárjam egy elfogadását, hanem egyszerre egyet, akár több helyre. Kicsit etikátlan, de rég nem jelentem meg, s eltelt az I. félév. De a versek elapadhatnak, s a munka létszükséglet. Fejnagyobbodásból, önteltségből csak felkopik az ember álla. Magányos életmód, és lehetőleg térbeli biztonság, ki ne raboljanak megint,és legyen munkám. Tanáraim nem azért okítottak, hogy ne legyen foganatja. Fiamat mire tanítsam? A jó kertész szereti a természetet. Üdvös munkának érett fiatalember a gyümölcse. Még élni szeretnék, biztonságot Szabolcsnak. Kis örömöt, apró értéseket ebben az elmebeteg családi és társadalmi létezésben. Itt a kórházban enyhe csalódások érnek. Kávé, cigi, pénz. És mindenkinek van beütése. Ildikó és a Bogyai is az őrzőben. Öngyilkossági kísérlettel. Na, ugyan! Szegény Szandra! Ki vigyáz rád, vezet a jó útra?

(Folytatjuk)