Bartha Béla (Dicsőszentmárton) festménye

Elhunyt barátom, Szécsi András emlékére

Az ajtót végre kitártam az éjben.
Bent gyertyákat gyújtottam, vettem vodkát.
Szent, rögös székely lelke hadd örvendjen.
Vágtam a rúdról friss, füstölt szalonnát.

A szilvafák felől a jázminbokrokon
Októberi hűs szelek susmorálnak;
Megjöttél, testvér? Barátom-rokonom.
Vad felhőid abrosza asztalomnak.

Dalnak itt van a Cantata profana.
Kenyeret szelek árva bús szívemből.
Kancsóból árad dombok illata:
Csurran küküllőmenti hegyekből.

Mert csúf hideg lehet ott a föld alatt!
Melegítsen a nóta – s e pár falat!

*A Népújság legfrissebb száma a fenti vers közlésével is megemlékezik a jeles dicsőszentmártoni festőművész haláláról. (Bölöni Domokos közlése)