… Farkas Árpád baráti emlékezését egy fiatal költőnőre, akit Kapui Ágotának hivnak, aki néhány ifjúkori sikeres közlés után rájött, hogy „hiába voltunk sirály-röptűek, vadászó képességgel megáldott időlovasok”, az ő gyöngyei is disznók elé peregnek. – igy Farkas, majd folytatja: „A Forrás-sorozatban megjelenésre váró első kötetén hosszú évekig bóbiskol a láthatatlan cenzor, munkahelykeresésben peremre szorítják, „múltja” miatt elvtársak dorgálják, még a helyi lap ipari rovatához sem engedik betűközelbe.” Versei ekkor válnak igazán letisztultakká – az átérzett s átélt szenvedés, mellőzés okán. Miként mások is, a szülőföld elhagyását választja. De azzal – jaj! – odalesz a vers is, ami nem azt jelenti, hogy Kapui Ágota nem ir többé, azt viszont igen: nincs jelen az irodalmi életben; verseit hagyja kötettelenül szétszéledni. „Idén, nyár elején valakinek eszébe jutott Kapui Ágota szülőföldjén, hogy hiányzik közülünk valaki – irja Farkas Árpád a Háromszékben. – . És verskérő levél kereste meg születésnapra emlékező interjúkérdések kíséretében. És Ágota készséggel válaszolta, nincs őbenne semmi tüske, de verset már régóta nem ír, kötetet sem szándékszik összeállítani az eddigiekből. De azért mégis mellékelt néhányat a hazanézőben születettek közül.”

Miután pedig megvallja, hogy a költőnő egy versét különösen kedveli (alább mi is közöljük) s ezért idézi is, Farkas Árpád rendhagyó módon a sepsiszentgyörgyi Tortoma könyvesboltba invitálja az olvasót, ahol hétfőtől megvásárolható Kapui Ágota csakazért is összeállt verseskötete, A másik oldal. (Káfé főnix)

Kapui Ágota: A másik oldal

Tükör a múltad, kristály, velencei,
Nem fed fel ráncot, sem apró foltokat
Tükör a múlt, üveg, bűnöket ragyogtató,
Tisztára lehelt, áttörölt, makulátlan,
Mint maga az ifjúság, a kedves, a sima homlokú.
Tükör a múltad, fényes, mint a hajnalok,

Kristálytavában látod önmagad,
Ott ülsz középen, pőrén, fiatalon,
Arcodon mulandó mosollyal,
S halandó léted bársony köpenyét
Magadra húzod lassan, tétován.
Macskaléptekkel elindulsz felém.

Én itt ülök a tükör mögött.
Az élet másik oldalán.

„