2009. V. 3. vasárnap – Szanatórium

6:50-es busszal megyünk át Tatára. 7:30-as misén veszek részt. Áldozok is. Aztán veszek Mariannál 3 szál rózsát. Egyet Klári néninek adok, egyet fiam nevében Erikának, egyet édesanyámnak, és két íriszt az Almási u. 11-ből bérma-keresztanyám és nagyanyám sírjára. A pap dörgedelmes beszédet mondott az abortuszokról. A temető után találkozom Ács Józsival. Majd feljön jövő héten ide. Ad egy kávét. Régi bútorok az udvaron. Az öccséé. Szabolcs fiam tanul. Erika replikázik. Beteges kommunikáció. Zaki nem is érti. Visszaérek a szaniba. Ebéd: pörkölt. Jön Edit, tetszegeti magát. Őriz valamit a gyereklány ártatlanságából. De hogy miken mehetett át! Józsi adott a pálosokról ismertetőt. Sikeres, törvényes zarándoklatot tervezek Márianosztrára, ott-lakással pár napra. Nem tudom, hogyan fér bele az évkörömbe. Tisztább Isten-ismeretre szeretnék jutni. Olyan rendezetlenek családi, társadalmi viszonyaim. Hatalmas, világi (ha van ilyen) pálos fordulattal. Zoltánnal tervezzük a Fényes-fürdői lakást. Addig még egy hónap kórház. Nehéz. Szeretnék megházasodni, vallásilag elmélyülni, Szabolcsot hitvessel nevelni, írni tanulmányt, regényt. Mély válságban vagyok. Önbírálat, közkritikákkal, betegségtudat, de kiesnek emlékezetemből a tünetek. Felületesnek érzem magam, gömbbe zárva, végtelenül gurulok a lejtőn. Kell lenni egy hozzám illő nőnek, közösségkeresőben is vagyok, kell lenni egy tiszta személyes légkörnek. Aztán még az is előfordulhat, hogy szerzetes leszek. Ha már gyerekoromban olyan komoly voltam, mint egy pap, mondták volt.
Gyönyörű napsütés, reggel picit csípős hideg, pulóverben nem izzadok, de temperál alaposan. Elszundítottam. Edit most hozott egy pogácsát. Tegnap egy mentolos és egy töltött cigit. Köszönöm.

(Folytatjuk)

1. gergely:
   2015. december 12. 15:13

   Hát bizony, ennyi válságtól megszürkül az ember haja. Az nincs belesütve az irodalmi pogácsába?