2009. V. 4. hétfő – Szanatórium

Az egész napos semmittevés és kisfokú öngyötrés. Szépen felépítettem a Fényes-fürdői tartózkodást, de visszarettenek, hogy velem nem lehet élni-lakni, még dolgozni sem tudok folyamatosan. Hiszen a verseket is leállítottam. Sejlik, de gondolattá nem érik, így nincs mit kibontani. Unottság az olvasás igényében. Hogy’ fogok Klári néni könyvéről írni, ha nem jegyzetelek-vázlatolok. Forog bennem a pálos-terv, de hogy kivitelezzem… A gyónáshoz meg összeszedni sem tudom személyiségem forgácsait, a gyónás egy hajó, hiszen kísérlet az átkelésre. Anyu kamaszkori pulóvereinek és kardigánjainak fehérsége pálosfehér és karmelitafehér. Világi vagy szentségi élet? Eltökéltség kell. Apu gyűjtött, hogy majd amikor megírod a család regényét. Mert lehetséges. Lerakni az asztalra valamit. Egy szoba. Egy ágy. Polcok. Könyvek. Emlékek, tárgyakban, élményekben. Olyan magány, ahova csak a fiam léphet be. A helyén kell megérteni a jegyességet. Mert nézz körül, 43 évesen nehezen találsz olyan vehemens nőt, mint a Kossuth Vendég a háznál műsorában. Az egyház parancsolatja a menyegző. Vallási vonzáskörben talán megtörténhet. A szép hang, a tiszta beszéd, az egyenes szív és az elhivatottság. Szepes Mária ír a tébolydából kolostorba esetekről. Az érzelmi bénultság és a felszabadulás ösvénye. Az Égi Szülőket kérd, úgy értsd meg, mit kell tenned. Megvan már az a nő, és az a mű is, aminek meg kell keletkeznie. Lusta? Semmirekellő? Tévelygő? Helybenjáró (Ördögh Szilveszter)?
Az időjárás borúsra áll, enyhe szél fúj, a madarak visszafogottak, és készül valami. Ebéd után aludtam. Kevesebbet kávézok, alig bírja a gyomrom. Edit (aki Erzsébet Magda) nem viszonozza a cigiket, pedig ígérte. A sétányon a pad alatt találtam 200 Ft-os bankjegyet. Izgultam, hogy még valaki számon kéri, hogy elraktam. Busa Attila hívott, szerdán 8:15-ös vonat. Utána ingatlaniroda.

(Folytatjuk)