Fellinger Károly: Apró Zsiga szerencséje

Élt Zsigárdon – éppen ott! – egy idős ember a feleségével. Egész életükben gyermekre vágytak. Már nem is számítottak arra, hogy mégis megáldja őket az isten, amikor az asszony áldott állapotba került. No, de miféle rajkójuk született! Pici volt, mint a csicseriborsó. Egy barackmag lett a bölcsője szegénynek, mert egy dióhéj már túl nagy lett volna.
Ám de halljatok csodát: mindkét kezén hét ujja volt, a szájában meg két iciri-piciri foga. És ez még nem minden! Aznap, amikor megszületett a pindurka Zsiga gyermek – mert bizony annak keresztelték – az idős ember lova is megfialt.
Nőtt, növögetett Zsiga, tizennnyolc éves korára nőtt is akkorát, mint amekkora a kisujjamon a köröm. Pedig három évig szoptatta az édesanyja, etették is minden jóval, kolbásszal, sonkával, túrós rétessel. Szerették is nagyon, mert hát akármilyen pici volt, az ő gyermekük volt!
De hogy ne felejtsem szavam: amikor Zsiga tizennyolc éves lett, így szólt a szüleihez:
– Édesapám, édesanyám, én elmegyek világot próbálni. Viszem magammal a hóka lovamat is!
Féltették a szülei, hogyne féltették volna, de erről sehogy sem tudták lebeszélni. Ekkor már a hóka ló is éppen tizennyolc éves volt. Zsiga bebújt a ló fülébe, kényelmesen elhelyezkedett. Onnan integetett a szüleinek, akik könnyes szemmel néztek utána a kiskapuból.
Ment, mendegélt a hóka ló, Zsigával a fülében. Hát ahogy üget a ló az országúton, ki jön vele szemben? Bizony hogy a jó királyfi! Megtetszett neki a ló, rögtön fel is pattant a nyeregbe. Egyszer csak érzi ám, hogy a lóval együtt a levegőbe emelkedik.
– Gyí, te kedves hóka ló! – kiáltotta örömmel. Erre a hóka ló olyan magasra szállt fel, hogy a patkói a csillagokat koptatták. Amikor leereszkedett a földre, azt mondta neki a jó királyfi:
– Most megyünk a királyi lóversenyre. Náladnál jobb lova úgysincs senkinek!
Mit gondoltok, megnyerte a hóka ló a királyi lóversenyt? Meg ám, de még milyen könnyedén! Persze senki sem tudta, hogy Zsiga irányítja a lovat, a fülében ülve. Örült a jó királyfi, majd’ kiugrott a bőréből örömében. De volt egy gonosz testvére. Az meg csak úgy sárgult az irigységtől. Azt mondta:
– Cseréljünk lovat, látom, evvel a paripával gyerekjáték a győzelem.
A jó királyfi jószívű volt, hát kicserélte a lovat a bátyjáéval. Igen ám, de Zsiga rögtön arra biztatta hóka lovát, hogy félúton dobja le a nyeregből a rossz királyfit a vizesárokba. Így is történt. Hej, mérges lett a rossz királyfi. Egész nap azon törte a fejét, hogyan bosszulhatná meg a hóka lovat. Este belopódzott az istállóba, hogy megmérgezze. Ám a hóka ló megsejtette ezt előre, és még mielőtt a rossz királyfi az istállóba lépett volna, átváltozott gebévé. Nem csoda, hogy nem ismert rá a gonosz királyfi. Miután elhagyta az istállót, megszólalt a hóka ló:
– Hallod-e, édes egy gazdám, ideje, hogy nagyra nőj és megerősödj. Fejd meg a kancát, és igyál egy sajtár kancatejet, attól megerősödsz. Meglátod, igazat mondok.
Zsiga szót is fogadott, azon nyomban megfejt egy kancát, és megitta a meleg szíverősítőt. Mit ad Isten, több mint kétméteres deli vitézzé változott! Felpattant a paripára s száguldottak is egyenest a jó királyfi udvarába. Zsiga elmesélte a királyfinak, hogyan tette lóvá a gonosz bátyját. Bizony híre is ment annak. Mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Ráadásul kiderült, hogy a hóka paripa helyett a gonosz testvér a király lovát mérgezte meg.
Feldühödött a király, gonosz fiát kitagadta az örökségből és világgá kergette. Zsigának pedig adott egy zsák aranyat, egyetlen leányát, Juliskát meg hozzáadta feleségül. Zsiga meg Juliska szerették is egymást, mint a gerlicék. A lakodalom után hazatértek az öreg ember és a felesége házába. Ők örültek csak igazán Zsiga szerencséjének! Csaptak egy nagy lakodalmat. Ott aztán táncolt mindenki, gazdag és a koldus, de volt is elég sült hús! Egy nagy üst töltött káposzta, két tepsi málé, én is ott voltam, hé! Folyt a bor meg a pálinka, alig maradt másnapra.
Az ifjú párnak tizenkét gyermeke született. De már baba-korukban akkora volt mind, mint az ujjam!
Így történt, hidd el, ma is élnek, vagy nem.

2015. december 15.

1 hozzászólás érkezett

  1. Marianna:

    Nagyon tetszett! Örülök, hogy olvashattam!

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights