2009. V. 6. szerda – Szanatórium

Kutyául össze vagyok zavarodva és kutyául is érzem magam. Törekszem a pontosságra, és, egyre nyilvánvalóbbak a kiszolgáltatottság adta helyzetek. Mátyás Attilának mintha odaadtam volna a kártyát, hogy vegyen le, és hozta is a bizonylatot, és meglepődtem? – vagy épp megbízhatóságról tett bizonyosságot? Az tudható, ha a kártya a kezükben van, többen vettek fel egymás után bizonyos összegeket. Tatán, a Pannon Takaréknál a bankőrség lehetett, aki kikérdezett a gyors pénzmozgásról. Nem történt semmi – gondolom, erre jutottak, amikor meg menekülnöm kellett Almásfüzitőről, akkor én kerültem költekezésbe (albérlet, utazás, stb.) A pénzlopásnál mindenki sáros, mert mindenki érintkezik a bankjeggyel. A társadalmi elosztás a megtartáson és a befektetésen valósul meg. A bankok kölcsönadnak, – objektíve mérhető; és kikerül a személyes körből. Tartozik nekem Soós Lajos, Kondor, Ispán, Rigó, stb. – és egyik sem rohan, hogy törlesszen. Cilu karácsonykor egyetlen köszönömmel sem viszonozta a 15 ezer ft-ot. Egy kávé, tea, dzsungelkatona és kész. Ő kiárusította az apai részét, pedig csak neki nem kellett volna aláírni. Belekényszerültem egy rém-teli helyzetbe. Hogy végre saját lábamra álljak, ne kelljen nyomorogni, belementem a kétes ügyletbe. A Vargát s a másikat is láttam Nikivel együtt. Ott hagyták Nikit, biciklivel jöttek utánam. Utána költöztem Budára. Legalább másfél éve egy hívás nem jött Ciluéktól. Mindig én keresem. És akkor boldogságot színez a hangjába. Én meg verset írok. Aztán se semmi, se jövő. És tűrik az atrocitásokat, ha nem ők kezdik. „”Hogy mennyit sírt miattad a nővéred?”(Ági). Nem megy a fejébe, hogy apám mondta, ragaszkodj a házhoz, mert Ciluék csőbe húznak. Majd kíváncsi vagyok, milyen testvéreknek bizonyultok. Hát! – Hegedűs őrnagy úr, egy kalap szar a helyzetem. Mint mondotta: Lehet, hogy nem lesz tárgyalás. Busa Attila: Le kéne ültetni, már más vagyonát is megrövidítette.

(Folytatjuk)