Interjúsorozat B. Tomos Hajnallal

Közösségekről beszélünk – milyen közösség szerepel, kérdem én, ebben a versedben: a kisebb (kerti pad)?, a nagyobb (egész földgömbnyi sírt említesz)? A kettő együtt? Léteznek a közösséghez tartozásnak követelményei? Mi a te ”diócsemetéd”, amit alkonyat előtt illenék elültetni – a vers?

LÁNCSZEMEK

Valaki búcsúzáskor ránkhagyta
a hegyi ösvényt,
a Bach-kottát,
néhány Petőfi-verset,
mert épp mi jöttünk mögötte,
csörögtünk nyomában
mint soron lévő láncszemek
s aztán sokáig laktunk a sírján –
egész földgömbnyi
síron lépkedünk,
rajtuk ébredünk,
üldögélünk a kerti fapadon,
nézzük naponta
a felhők vonulását :

gondolhatnánk legalább
egy diócsemetére,
melyet illene elültetni
még alkonyat előtt.

Tudomásom szerint még folyik a vita arról, hogy mennyi idős az emberi faj. Mindenképp létezése óta nem múlt el század, nemzedék, de talán sors sem, hogy ne hagyott volna az utókorra – ránk – maradandó értéket. Gondolok itt arra az anyagi és szellemi hagyatékra, melyre aztán tovább építhetett az emberiség s melynek lényegében függvénye volt maga az evolúció is. Egyébként épp a kreativitás, a tudatos alkotás, az újítói és kísérletező kedv az emberi faj legfőbb jellemvonása, az a kvalitás, amelytől igazi embereknek érezzük magunkat.

A versemben szereplő diócsemete egy adósságra próbálja emlékeztetni az emberiséget: arra, mellyel nemcsak a földgömbnyi sírlakónak (elődeinknek), hanem az utánunk jövő nemzedékeknek is tartozik. Olyan fa lévén, mely árnyat, gyümölcsöt kínálhat több egymást követő nemzedéknek, a hátrahagyott tartós értékeket jelképezi, mely persze bármely alakot felvehet. Ki-ki a maga adottságai szerint házat, kopjafát, saját kezűleg fonott kosarat vagy éppen verset, egy új gyógyszert, zenei művet „testálhat” az utókorra, s ezzel egyidejűleg a jó példát is, mely az értékteremtő, felelős életről szól.

Íme, bár kissé körülményesen, de sikerült oda kanyarodnom , ahol kérdésed kutakodik: a kisebb és a nagyobb közösséghez, nevesen a hozzájuk fűződő egyéni kötelességhez.

(A Látlelet ezzel befejeződik)

Kérdezett: Gergely Tamás