Tündér Ilona levele Deli Pistához

Imreh Albert fotója

Kedves jó Pistám!
Ezennel tudatom Véled, hogy én jól vagyok, amihez hasonlót Néked is kívánok. Hogy érzed magad a messzi Idegenben? És hogy megyen a sorsod?
Mifelénk minden a régi, csak a munka egyre kevesebb a gyárban. Egy esztendő alatt a lányok-asszonyok felét szélnek eresztették. Most következik a második eresztés. Nekem eddigelé szerencsém volt, de ki tudja, mit hoz a holnap?

Ezért is kérlek, drága jó Pistám, írnád meg, milyen szándékkal viseltetsz irántam, hogy tudhassam, számíthatok-e még Tereád ebben az életben? Mert amikor Te nyakadba vetted a nagy Messziséget, szerencsét próbálandó, akkor a lelkemre kötötted, hogy csak várjak utánad, mert a szándékaid komolyak.
Tudatom Véled ezennel, hogy én mindenben igyekeztem betartani a Te kérésedet, hogy amikor majd eljön az ideje, én tenéked hűséges és tisztes élettársad lehessek.
Most ezen soraimmal küldök Néked egy rólam készült fényképet, amit a mi Berci bátyónk készített a mi kertünkben, a virágba borult gyümölcsfa alatt. Szeretném, ha e kép mindenhová elkísérjen, és ha reánézel, akkor örökké érezzed, hogy a Tiéd vagyok.
Hátha így majd könnyebben hazatalálsz a te Tündér Iluskádhoz, ahogy engem valamikor elneveztél. Igaz, hogy azóta hosszú évek teltek el és annyi minden megesett velünk, de ahogy mondják, a hűség olyan kincs, akkor érték, mikor nincs.

Maradok Hozzád hű
Iluskád

*
(A levélre sose jött válasz. Deli Pista kósza hírek szerint beállt az Idegenlégióba. Vagy valami ilyesmi…)