most hull az első hó
mint szerelmed volt
oly szüzies
a lányhoz…

és tiszta
mint álmod
és ragaszkodásod
volt e földi
Világhoz
végtelen

s végtelen
mint az én
anyai vágyam
hogy el ne
veszítselek
hogy megőrizzelek

s ha kilépek e
Falfehér földi
Világból
Veled
találkozzam
a végtelen
Úton

s elmondom majd
akkor hogy e
halottfehér fogvacogásban
nincs már varázsa
Nélküled
a hónak

ki eszménye voltál
Tisztaságnak Jónak

Téged most
virágok takarnak
óvnak
de perc alatt
halott minden
szirom

most osztozik
mély gyászomon

s hantodra hullnak
halkan a haldokló
levelek
s gyögyörű regét
mesélnek rólad
a halandóknak

s áltatják lelkünk
jövendő tavaszban

de most jön
a Tél
a Hideg
Hófehér…

(Lele, 1994.nov. 13. )

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ