2009. V. 10. vasárnap – Szanatórium

Isten szeret Téged, akár hiszed, akár nem. Mindezt Melinda mondta a kocsiban. Mentek gyülibe. Egy háromnegyed napos beszélgetés után Erikával. Felolvastam a Bútámasztót, a Hitvallást és a Koloncos monológ-ot. Utóbbiból kiment a harag, könnyedén lehetett olvasni. Nevetett. 2 főzet kávé. Beszélgetés Istenről, a múltunkról. A sok egymásnak feszülő ellentétes akarat után elakadt a szó. Egy ponton nem léphetünk át. Szabolcs közöttünk van, születése káoszt és katarzisokat gabalyított. Olyan események oka és okozata, amiért érdemes élni. Így, úgy, közel, távol, nevelve-neveletlenül. Felfedezni benne a felfedezendőket. Belőlünk benne marad utánunk. Jó lenne egy lakrész, ott az udvarban. Külön és mégis együtt. Nem bújhatnék ki a felelősség alól mindig, hogy én önelemzek. Mert a lelki gazdagítás hétköznapi kifejtés. Gyógyító praxis. Vallási kapocs. Most mit félsz vagy ítéled meg az ő gyülekezetüket. Csak mélyülhet a hited és alaposabb lehet a tudásod, ha közvetítő lennél katolikusságod okán. Ha közösséged nincs, megoldásod sincs. Küldjük az embereket, és sorra elszalasztom a segítségeket. Kételkedsz Isten jól-tevésében? Próbálj új ösvényt, s visszaágazik ugyanoda, ahol elvétetted. Amit vétkek, mulasztások sorozata követett. Sirasd az elszalasztott nőket (lányokat). Becsüld meg, ami megadatott. Hosszú tragédiák után és közben. Vagy hagyd. Légy elkötelezett. Lépj előre helyesen és eltökélten. Fogadd el betegségedet, várd ki, mit gyümölcsöz. Fiad gyönyörű. Lehetne makrancosabb, kezelhetetlenebb. Lehetne érdeklődőbb, szorgalmasabb. És biztos, hogy Ővele van baj? Na, ugye! – Az idő ragyogó, meleg van, kora-nyári időjárás. A lap teltével mi maradt. Holnap 5000+600 Ft tartozás+ gyerektartás. És temető. Kaptam narancsot, banánt, capuccinót. Ferenc-napra.

(Folytatjuk)