2009. V. 12. kedd – Szanatórium (zöld tintával)

Átmásoltam az Alkoholszonda verset Szénás dr.-nak. Aztán írtam egy mesét. Nem célzatosan, de azt hiszem, a fiam számára. A kajszibarackfájáról, ami Ciluék kertjében lett elültetve, s Erika kedvenc gyümölcse. Elvakult vagyok. Ketten, kétféle sugallatot kapunk szüleinktől. Cilu zsenge korában többet nagymamából, én inkább szüleim gondosságából. Azt tanultam, okosabb, idősebb emberek társaságában hallgass, figyelj, amit a tudós előadóktól megtudtál. Hát ilyen próbálkozás volt a kommunikációs terápia első ülése. Figyeltem, végül nyíltan, nagy energiával velem zárult, úgy beleizzadtam, hogy csak na! De azt hiszem, bombatölcsért hagytam magam után. Feljön mindenkiből a talajvíz, s talán letisztul. Veres Kata pszichológus tartotta, nagyon csendes, visszafogott kulturáltsággal vezette végig az órát. Persze itt is különc vagyok a pszichiátrián. Eredményeknek érzem, nagy teljesítményeknek az alkotásaimat. Csak a Bartis-mondás: „Te nagy költő vagy, ezt ne feledd!” – na, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Nagy kávéfogyasztó. Erős tüdejű dohányos. Aputól volt mit örökölni. Amivel szemben kritikával élünk, azok leszünk? Mindenki önigazolást keresett a csapatban. Nem ítéltek meg káros szenvedélyeket, tehát továbbra is rágja belülről őket, és emberekben (orvosban) vagy munkában keresik a kapaszkodókat. V. Kata, helyesen, hobbiról érdeklődött. Hogyan dolgozod fel a problémákat. Nem volt válasz. Azért közben elmondtam egy üdvözlégy-et+ egy Miatyánkot. Írtam a délelőtt még verset, levelet a Magyar Világnak (Polisztól visszajöttek). Az idő reggel szemerkélő, de hamar átváltott langyos napsütésre. Rövid ujjú ingben vagyok, szerintem van kellemetlen test-, és ruhaszagom. Amikor szellemben terjeszkedem, higiéniában elmaradok. Árpád-házi Szent Margit legendája Jehova Tanúi-kritikájával? Dicsőség!

(Folytatjuk)