2009. V. 13. szerda Buffalo étterem, Tatabánya (zöld tintával)

Reggel rögtön 3 adag kávéval lelejmoltak. Hogy majd visszahívnak, csakhát… Írtam egy mesét, Béke Veletek! címmel, áttételesen az örökségünkről szól. Ha összefogunk. Ha nincs kísértés az sógorom autóhitelére. Ha nem adom ki albérletbe, s ha Cilu… Én vagyok a Nemtudom. De amit nem tudok, azt nagyon tudom. Úgy szétment minden, a sátán se tette volna rosszabbul. Ahogy egyházilag akartam nősülni, holott el akarta kapartatni Szabolcsot Erika. Még csak nem is volt elsőáldozó. Na és én. Hogy kerülhettem ilyen messzire családtól, egyháztól. Mert szőnyeg alá söprés volt és érzelmileg testvér-rivalizálás. Nővérem sosem bocsátotta meg nekem, hogy ő butának lett elkönyvelve, én meg okosnak. Kamaszkoromra aztán szétdúlódott minden. És megfordult aztán a kocka. Dolgos háziasszony, férj, két gyerek – szeretheted őket. Te meg intellektualizálhatsz mindent, iszol, tévelyegsz, járod a pszichiátriát, és szégyenled magad mindenki előtt. A gyászokat követően meg beüt a villám. Addig se volt szép életed, tudatvesztéseid voltak, olyan körökben jártál, kikhez nem volt közöd. Igaz ember, igaz barát, Vendi, akit most várok itt, a Buffalo-ban. Átvételi elismervény fejében. A rábízott 50 ezerért, – mert féltem tavaly júliusban. Most meg kidobom önként az ablakon az ALFEN Kft.-nek. S még így is kevés. Csabának vissza kell juttatni a 10 ezer ft-ot, amit kiköveteltem Almásfüzitőn. A nagyviziten elhangzott: Valamit elkövetett. Közös megegyezéssel tréning. Szociális helyzet. Alkoholszonda c. versem. Versben nem lehet hazudni , „ügyesen rejtőzik maga-kreálta szerepekbe, alteregókba”. Ajánlott levélben elment 5 vers a Magyar Világ-ba. Kíváncsi vagyok egy hetilapközlés összejön?

(Folytatjuk)