Találkozás a tónál

Fotó Imreh Albert

Berci bátyó szerint nincs szebb kirándulóhely Szent Anna tavánál. Valahányszor az időjárás kedvezőre fordult, örömmel töfögött járgányával a tó vadregényes környékére. Ismerte a tóról szóló legendákat, tudta, hogy az egész csak mesebeszéd, ám a tó közelébe érve egyre nyugtalanabb lett, amit szokás néha rossz előérzetnek is nevezni.
Sokszor járt már a tónál, de elmondhatja, hogy egyszer sem történt vele semmi rendkívüli. De azért úgy gondolt a következő alkalomra, hogy – hátha most!…
A tó tükre kifogástalanul ragyogott a rácsorduló napfényben, a tavat körbefogó sudár fákon vidám madárfecsegés köszöntötte a nyári nappalt.
Bátyó szorongása azonban sehogyan sem akart múlni.
Ellenfényes felvételt készített volna a tóról, még a járgányon ültében beállította hozzá a masináját. Szeretett a már-már lehetetlennel kacérkodni, olyan képtelen feladatoknak nekivágni, amelyek ha kudarccal is jártak, ő külön örömöt és tanulságot talált bennük. (Ez utóbbit azonmód be is firkantotta egy iskolai kockás füzetbe, hátha egyszer még könyv lehet belőle!)
A keresőbe nézve, a tó látványa helyett hirtelen egy jókora test sötét tömege töltötte ki a lencse előtti teret. Káprázna a szeme? Kikukucskált a gép fölött, s mindjárt megdermedt: medve koma ágált, két lábra állva a bokorban, legalább olyan döbbent pofát vágva, mint a Bátyónk. Látszott rajtuk, hogy nem beszélték meg előre a találkát…
Különösen Berci bátyó nem érezte jól magát a bőrében, azt latolgatta, hátha még begyújthatja a járgányát s elszelelhet jó messzire. De sajna, a medve lélekjelenléte tért vissza hamarabb, s már-már úgy tűnt, minden hiába, bátyónak itt véget is ér a földi szenvedése, amikor a part menti meredély felől harsány rikoltozások hallatszottak.
– Gyertek, anyjuk! Csak erre, erre! Az ösvényt kövessétek… Ne maradjatok el!
Medve koma másodszor is erősen meglepődött, s most már ő látta jónak ha diszkréten meglép.
Berci bátyó nagyot szusszanva, örömmel fogadta a bokrok mögül felbukkanó, gyanútlan kiránduló népséget. Csinált is róluk azon nyomban, találkozásuk örömére, egy csoportképet, amint nagy ügyesen egymást fényképezgetik, magában pedig azt sajnálta, hogy ama korábbi találkozásról nem készült fotográfia.