Egyszer én is megírtam László Noéminak, hogy az EMIL tagja szeretnék lenni. Úgy saccoltam, helyem van Laokoón hozzáférhetetlen „tragikus idilljében”. A tragikus idillt Goethétől csentem. A hozzáférhetetlent Kinde Annamáriától, ki aszongya: „Hogy mért nem szerethet Kolozsvár, / nem tudja azt, csak Orbán János / Dénes, meg a többi titánok: / zsoltok, endrék, attilák, lászlók, / zoltánok, ferencek, egyéb fejedelmek, / lajosok, imrék, gézák, más királyok.” Az EMIL. Abban az évben, amikor LN lett az elnök, akkor írtam neki. Tartozni valahová, gondoltam, s leginkább az anyaföld szeretetében. Azt véltem ugyanis, hogy fontosabb az igazság törvényébe kapaszkodni, amint Goethe hitte Lessinggel szemben, akinél a szépség a mű legfőbb törvénye. Én az anyaföld szépségében, nagyságában, utolérhetetlenségében hiszek, ezért szeretem. Írok is róla, mindenemben benne van. Egyébként szeretem, ahogy LN gondolkodik, érzem rajta, hogy őt is kínozza az élet igazsága-igazságtalansága. Ő is szereti – vélhetően – az anyaföldet, hiszen csak visszaigazolt Bukarestből Kolozsvárra. A költő nem helyezkedik, de megyen, ha hívva vagyon. Ámbár kivétel mindig akad. A legtöbbjük nem indított meg, a kolozsvári Parnasszus félig mítosz, félig beltejes hólabda-hódolat, félig éjszakázás, félig fenegyerekesség. Van benne kocsmakultúra, olvassál bele, de az meg mire jó? Lehet szeretni, bár zsákba visz, utálni is. Én mindig utáltam a kocsmakultúrától gátlástalan, vodkavedlésbe szédült szerelmi éneket. Ezekre nem tudtam felnézni. Hetedhét messzi asszociációikban érezhetni, ők is szeretik Erdélyt. Felnézni Noémira, talán. Poézis amit csinál. Volt, amikor még hittem, hogy komolyan mondja, amit mond, vagyis, hogy várjak-várakozzak, ha már bejelentkeztem, majd szól, miként döntött a liga vezérkara: bevesznek vagy elutasítják tagfelvételemet. Magam elfelejtettem beállítani az órát, mint ahogy ő is. Csak most jutott eszembe jó két év multán, hogy az ő órájából is kifogyhatott az elem. Így lettem-mégse lettem erdélyi magyar író, a LIGA engedelmével, láthatóan beláthatatlan engedetlenséggel.