Kenéz Fe­renc József At­ti­la-díjas költő a máso­dik Forrás-nem­zedékhez tar­to­zik. Költői in­dulása a 60-70-es évek­re esik, ami­kor a romániai li­be­ra­lizáció, az ún. nyitás követ­kez­mé­nye­ként, a ma­gyarság újra meg­próbálkoz­ha­tott nem­ze­ti iden­titásának meg­erő­sítésével és tuda­tosí­tásával. Eh­hez intézményi segítséget is ka­pott: az írók leg­inkább a Kri­ter­ion Könyv­ki­adótól.

Ez a „nyitás” nem tar­tott sokáig, egy­re nyilvánvalóbbá vált, hogy a dik­tatúrának egyáltalán nincs ínyére a ma­gyar kul­turális élet fejlődése, még kevésbé an­nak támo­gatása. Kenéz nem­zedéktársa­i­hoz (Király László, Ma­gya­ri La­jos, Far­kas Árpád, Markó Béla, Bogdán László, Fe­ren­c­zes István) ha­sonlóan ke­re­si a választ, de leg­alábbis kérdése­ket fo­gal­maz meg a ki­sebbségi lét – nem annyi­ra társa­da­lom­tu­dományi – ha­nem saját bőrén ta­pasz­talt tes­ti-lel­ki nyo­morúsága­i­val kap­cso­lat­ban. Végül is ez Kenéz vers­hely­ze­te­i­nek alap­köve, va­la­mint a nem­zedéktársa­i­hoz való kötődés és a közösségi érzés meg­határozása. Az egyes szám első személyt, az „én” -t (én szólok) gyak­ran felváltja a többes: a „mi” és a „ti”. A ha­ta­lom azon­ban gon­dos­ko­dott arról, hogy a kis közösségekből – leg­jobb eset­ben is – csak baráti társa­ságok válja­nak, nélkülözve az iga­zi – nem­csak az írótársa­kat, ha­nem az ol­vasókö­zön­séget is átfogó – közösségi „fóru­mot”. Ha sza­bad így fo­gal­maz­ni: védőbástyákból el­du­gott ka­pus­szobák, netán kocs­mai asz­ta­lok, oly­kor a har­costársakból ivócim­borák let­tek, közösségi érzésből szo­ron­gató magány. El­kezdődött az el– és kivándorlás, ürügyként legtöbbször a gye­re­ket vagy va­la­mi­lyen itt­hon ke­zel­he­tet­len be­tegséget említve. Az itt ma­ra­dot­tak pe­dig csak nyugtázták: ő is, meg ő is, meg ő is… Kenéz 1989-ben költözött Bu­da­pest­re. A je­len kötet ver­se­ket, „Átte­le­pedési napló”-t és a szerzővel készült in­terjúkat (Gálfal­vi György, 1976; Lászlóffy Aladár, 1986; Cseke Gábor, 2006; Fe­ren­c­zes István, 2014) tar­tal­maz. Őszin­te val­lomás, ezenkívül pe­dig mint­egy összegzése a szerző be­fu­tott iro­dal­mi pályájának.

Kenéz Fe­renc: A sóvárgás bi­ro­dal­ma. Pal­las-Akadémia Kiadó, Csíksze­re­da, 2015.

Forrás: eirodalom.ro