Vasi Ferenc Zoltán: Egy havi penzum (28)
2009. V. 27. szerda – Szanatórium
Esőre ébredtünk. Sok kávé. Sok cigi. Egész nap jár bennem a család. Az elvesztés tehetetlensége, a körülmények, ahogy, forog bennem a megítélése és semmi bizonyosat nem tudok. Szerintem Ciluék alkalmatlanok voltak az ápolásra. Olyan magányos lehetett az apám. Én is a megfeszítettség állapotában, a bűnbak szerepében. Egy este gyűltek az éji vadak, s röviditaloztak. Olyan lidérces volt. Apám fejsebét megnézte a Cilu. Mi lett a pelenkákkal, hogy adagolta a gyógyszereket. Én jártam ezek után a dolgok után,ők meg pénztelennek mutatták magukat. A rokonság közepette. Másnak az öltönyében temették el. Amilyen szégyenlősek voltak szüleink, olyan gyalázatos, hogy látható lett gyermekeik számára a nemi szervük. Érzelmi emlékezet. A halál szelében nincs észszerű magyarázat a felvállalt gondozásra. Nem tudom, Tatán hányan dicsekedhetnek érdemkereszttel? Állami temetés járt volna! 50.000 Ft a TIB-től, jött, megfeleztem. Puchert János őrnagy, hogyan szólalt volna fel. Hambrich bátyám volt benn nálam. Hazajött előbb Dömösről, holnap munkát keresünk, meg takarítunk a Fényesen. Telefonál az osztrák hölgynek, remélem 15-20 ezernél nem kér többet. Veszek bérletet a buszra, Petőfi u. és legalább 10 nap/hónap munka. Ahogy ismerem magam, szétszélednek a gondolataim, és nem leszek ura a testemnek. Szellemi munkánál pedig bemerevedek, elvesztem a folyamat értelmét. Felhívtam Erikát, fájt a feje, magyarul klimaxa elkezdődött. 7 élővé előléptetett abortuszgyermek. Fiam kenuzni kezd járni. Legyen kitartása. Jövő héten mennek osztálykirándulni Győrbe. Nem mennek át az sms-mesék. Nagyon lelkes volt a hangja. Örömöt szerzett lényével. Dicsértessék! Áldás, békesség! – köszöntöttük egymást Zoltán bátyámmal. Úgy issza a kávét, mint régen az alkoholt. Én is. Szénás dr. úrtól meg kell kérdezni, előjelek esetén mit kell csinálni, hova forduljak segítségért. Szagos rongy. Elváltozott testszag. Higiéniai igény. Ha szellemileg terjeszkedek, el szoktam koszosodni. Tanácstalanság idején pedig túlérzékeny, sértődékeny vagyok.
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza