Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is innen, az üveghegyen is túl, élt egyszer egy asszony s a malackája. Hanem a szerencse mindig elkerülte a házukat. Hol a tető ázott be, hol a lajtorja foka törött ki, máskor a bab zsizsikesedett meg.

-Hej, te malacka, nincs ez jól, menj el a háztól. Holnap Szilveszter lesz, hozzál szerencsét az újévre! Ha nem így lesz, farkadnál fogva húzlak a böllér kése alá. Meghallotta ezt malacka, azon nyomban futott szerencsét hozni a gazdaasszonyának. Maga sem tudta hogy kezdje, ezért aztán kiment a bronzrétre és hozott lóheréket. Na az asszony meglátta ezt és elkergette, a lóheréket utána dobva. -Fene a beledbe, kövér kurta farkú, és fújtatott hozzá!

Másnap a malacka búsan kullogott ki az ezüstrétre, de nem talált ott mást, csak egy kéményseprőkefét. Talán ez is jó lesz, legalább lesz huzata a kéménynek.
Azzal hazavitte, csak úgy röpült vele. A gazdaasszony amikor meglátta a malackáját a kefével, úgy zavarta el , hogy malacka arról lódult, kettőt bukfencezett mire kint volt az ajtón.
Harmadnapra az aranyrétre ment egyenesen, pedig nagyon félt, mert tudta, hogy a rét alatt gombák vannak, Ezt vitte haza az asszonynak. Eledel ez is. Azzal az egész aranyfűrétet feltúrta, és a szarvasgombák csak úgy fordultak ki a földből.

Már éppen haza akarta vinni a gombákat, amikor arra lovagolt a király, aki mindig fázott. A nagy tudású fehér köpenyesek azt mondták neki, ha talál szarvasgombát és malackát, akkor meggyógyul.
-Hallod-e malacka, a tiéd ez a sok szarvasgomba?

-Az enyém hát, viszem haza a zsémbes asszonyomnak, hogy a nagy nyavalya törje ki! Szerencséért küldött, azzal elmesélte , hogy hogy járt. A király ezen egy hatalmasat nevetett, és fergeteges jókedve lett. -Mit adjak neked cserébe a gombákért?

-Hát adjon szerencsét a gazdaasszonyomnak. A király összeszedette a szolgájával a rengeteg gombát, miközben, az asszony háza felé lovagolt, a malacka meg mellette táncolt.
Az asszony amikor meglátta a királyt földre borult. -Keljen fel, a malackája az újévre meghozta a szerencséjét! Adja nekem, a malackát, maga meg azt kér tőlem amit akar!
-Jó király uram, zsizsikes a bab, a látra fokai kihulltak, besüvít a szél, alig van mit ennünk! Koldusok vagyunk, mint a templom egere.

Alighogy ezt kimondta megtört az átok, a bab újra nagy szemű lett, a vindő tele lett zsírral, a füstölő kolbásszal, fájintos meleget adott a kályha. A kunyhóból, egy gyönyörű nagy ház lett, és a gazdaasszonyból egy húszéves gyönyörű nő lett. A király azon nyomban bele is szeretett.

Hát megtört az átok, kiáltott fel a király! Megtaláltam a hozzám való asszonyt,elmúlt a didergésem, amitől annyit szenvedtem, és ezután nem kell koronát hordanom, ugyanolyan férfi leszek mint a többi , életerős, nem savó folyik eztán az ereimben! Azzal a ványadt királyból szép szál férfi lett.

A malacka a háznál maradt, a korona elgurult, mert minek is az? A nőnek két gyermeke született, és szerette a férjét akkor is, ha az a kocsmából jött haza. Nagyszerűen, és boldogan éltek, megtanultak a náluk szegényebbeknek is adni. Becsülte is őket a környéken mindenki. És hogy mi lett a rétekkel? Egyikbe búzát, másikba őszi árpát, a harmadikba kukoricát ültettek, és gazdálkodtak.

Itt a vége fuss el véle,de jól jegyezd meg, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa!