Az én Koreám / 2016. Január 7.
HIDROGÉN VAGY SEM?
Félelmetes hír ébreszt Vízkereszt napján: Észak-Korea hidrogénbombát robbantott. Az általa gerjesztett földrengés 5,1 amplitudójú, az eddigi legerősebb.
Észak-Koreában ünnepelnek: visszahívták a korábban nyugdíjazott véresszájú bemondónőt, harsogná el az a rezsim szerint örvendetes újságot.
A szakemberek szerint nem igaz a hír. Hidrogénbombát nem tud robbantani Észak-Korea, ugyanis nincs rá technikai felkészültsége.
A hír mégis megrázza a világot. Nemcsak a szomszédok ítélik el a robbantást, hanem összeül sebtében az ENSZ Biztonsági Tanácsa, elítélik az akciót, gyakorlati lépéseket emlegetnek, de két nappal később is egyedül Dél-Korea mozdult: szabályozza az Észak-Koreával közös gyártelepre való belépést. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a dél-koreai munkások nem tudnak elmenni a munkahelyükre, vagyis csökken a termelés, tehát kevesebb lesz az észak-koreai állam bevétele. Viszont ütnek ezáltal a dél-koreai munkásokon is, kérdés, hogy megfelelő-e az intézkedés…
Hogy miért robbantanak Észak-Koreában, és miért most – általánosan elfogadott feltételezés, hogy Kim Dzsong Un próbálja megszilárdítani a hatalmát, a kommunista párt májusra tervezett kongresszusa meg a saját, napokon belül esedékes születésnapja előtt. Amihez én még hozzátenném: szerintem Kim Dzsong Unt zavarja, hogy más országok, más témák kerültek a világközösség figyelmébe: a shiíták meggyilkolt vezetője, az ISIS, korábban Ukrajna, s hát kell neki az akár negatív reklám is, azzal bizonyítja, hogy van. Meg hát élelmiszert akar koldulni – így szokta: cserébe az ezután következő kompromisszumokért több tonna rizset kér, amit ő maga nem tud megtermelni.
Meglep kissé, hogy még mindig túl fiatalnak és túl tapasztalatlannak tartják az “unokát”, hogy tehát a tábornokoknak még mindig ilyen nagy hatalmuk van, s elszomorít a tény, ugyanis amíg a katonaság az első, nem a lakosság , addig abban a szerencsétlen országban halomra halnak… Meg hát a fenyegetés… már ettől is kell félnünk? Nincs a világnak egyéb baja? Reménykedem is közben, hogy a világközösség és Amerika leülteti végre az ugráló, robbantgató diktátort, vége lesz a sztálinista fekélynek az ázsiai félszigeten.
Gergely Tamás
Pusztai Péter rajza