A magamra utaltság furcsa érzése ezúttal is alattomosan próbált megközelíteni végül belém költözött és felriasztott olyan volt ez mint amikor az ember iszonyú fog- vagy fejfájásra ébred és gondolkodni sincs ereje arról hogy mi is ez huzat vagy influenza csak dühös és becsapottnak érzi magát mert elalvás előtt egészséget is kért az Istentől én azonban félig-meddig számítottam a bajra azon az előző napon amikor betöltöttem a negyvennégyet vagy inkább a harminchármat a bókoló többiek szerint és tengeri csikót vagy sárkányt tetováltattam a bal vállamra nem tudom miért éppen tengeri csikóhoz hasonló sárkányt talán azért mert kevésbé ismert teremtmény aztán hogy ne rontsam a hangulatot előadtam egy mesét arról hogy úgy húsz-huszonöt év múlva az öregek otthonában szobatársaimnak fogom mutogatni ezt a tetoválást meg a testvéremnek aki szintén szobatársam lesz és felemlegetjük a régi szép időket amikor még csak negyvennégy vagy harminchárom voltam és erős és eléggé sikeres – szóval azon az említett születésnapomon körülvettek és körüldongtak felszeleteltük a másfél kilós dobostortát és a hét és fél kilós dinnyét ünnepelni kellett mert különös szám volt dupla mondták is a kedveskedő többiek hogy ez az évszám sorsszerű hát minden bizonnyal nagyon szerencsés lesz vagy éppen ellenkezőleg én azonban korán elaludtam mert nem láttam semmit az egészben meggyőződésem szerint esetleg a sírromboló sátánisták tulajdoníthatnak különleges jelentőséget egyes számoknak vagy számcsoportoknak ám én hithű katolikus vagyok akkor is ha külön elméletem van Istenről és befolyásáról élő és élettelen alkotásaira ez szerintem nem vétek már félálomban voltam amikor újra felrémlett hogy ez a mindenféle különcködés a legrövidebb út a teljes elszigetelődés felé hajnal körül már nyitott szemmel feküdtem teljesen éberen és azon meditáltam vajon bűn-e agyoncsapni a szúnyogot amely a bal fülem körül felderítő köröket ró vajon bármiféle hit szentesíti-e az efféle gyilkosságot vagy vezekelni fogok esetleg a szúnyogéhoz hasonló sorsra jutok következő állítólagos leszületésemkor ehhez azonban más hit kellene más meggyőződés és más fogadalmak amelyekről már alighanem lekéstem megkereszteltetésemkor vagy mégsem reggel majd ekográfushoz megyek vagy fényképészhez valami mégiscsak kimutatja ezt az állapotot mint lappangó szervi tünetet vagy mint körülöttem ólálkodó szellemet volt már ilyesmi bizony léteznek egészen megdöbbentő fotók előbb azonban felhívom Nyugatot ott persze minden más ott este van ilyenkor előre tudom I think about it mondja majd jó barátom, mert ők soha semmire nem adnak határozott választ ők mindig mindent alaposan átgondolnak I think about it
a mi bajunkra úgysincs eléggé hatásos orvosság ez talán mégis pozitív hozzáállást sugall úgy bizony dehát ő ott én itt sokadmagammal mégis egyedül körülöttem a többiek szintúgy egyedül mert vajon ki üdvözít minket ha már így elszakadtunk egymástól már alig találjuk meg a közös nevezőt aztán reggel elhatároztam hogy ki sem mozdulok otthonról csak az ablakokat tárom szélesre nehogy a klausztrofóbiám is elővegyen jó lenne pontot tenni az egészre mert olyan logikátlan és anarchiaszerű de mit ér a pont akár az életre vonatkoztatva akár a mondat végén hiszen ez az ijesztő pötty csak arra figyelmeztet hogy láttán levigyük a hangunkat sőt még arra sem mindig mert a másvidékiek ellenkezőleg a pont előtt felviszik a hangot ami egyeseknek affektálónak tűnik a másvidékiek szerint viszont ez így helyes ezért hát az említett írásjel is felesleges legjobb esetben formaság mert lám továbbgyűrűzik minden téma vagy témátlanság ugyanúgy hömpölyög vagy döcög előre a kijárt utakon a pont meg feloldódik elnyelik az események vagy az eseménytelenségbe beleképzelt történések mint fagociták a kórokozó sejteket vágül még rájövök hogy ezt is megírták vagy megénekelték valakik valahol Virginia Woolf Bartók vagy egészen mások akikről szintén egészen mások tudnak egészen máshol szóval kiderülhet hogy ismét egyedül maradtam a filozófiámmal, a kérdőjeleimmel és ez a helyzet olya rossz ízű és büdös mint a plágium pedig bizonyosan nem az de most már mégis ideje tisztázni kiről is írtam azt hiszem mindenkiről együtt de inkább külön-külön és mellékesen magamról is hogy majd egyszer legyen min mosolyognom elalvás előtt az öregek otthonában.

Forrás: „TETŐN”/ 1999. október 30.