A viadal

Imreh Albert fotója

Amikor Berci bátyó fia éppen csak megtanult járni, nagy barátságba került a baromfiudvar lakóival. Apja kinevezte a kakasok és tyúkok főnökévé, s feladatát nagy buzgalommal és eréllyel végezte. Különösen akkor lépett fel a jámbor szárnyasokkal szemben, valahányszor a kakasok összekaptak és mindenáron azt akarták eldönteni, ki a főnök az udvar egyetlen szemétdombján.
Egy ilyen döntőbíráskodás idején a kisfiú majdnem bajba került: kakasék mérgesen ellene fordulva fogadták fellépését. Grétének kellett elrángatnia a hadonászó gyermeket a kakasbosszú elől.
Berci bátyó fényképező masinájával az ablakból végigkísérte a szerencsésen végződő viadalt, megörökítve a fiúcska merész fellépését.
A képet meglátta nálam egy költőbarátom, s annyira megtetszett neki, maga írt versben rövid mesét hozzá. Én meg kölcsönvettem, mert itt a helye a nyári meséim között.

Két kakas küzd, tombol a fűben
Egy veres, egy kendermagos
Egyik a másikra tapos
Elvakultan és lelkesülten

Tollú röpdös, szállongó pelyhek
Egéből egyre hull, havaz
Tépi egymást a két kakas
Majd néhány percig megpihennek

Egymásra néznek, hosszan, fújva
Felborzolódva, ostobán
Micsoda fura délután
Csöppség jön, feléjük visz az útja

Mi történt, kérdi tőlük bátran
Hadd játszom inkább veletek
Vagy az ilyen kis gyereket
Semmibe veszi két nagy állat?

A harag mintha múlna máris
Kíváncsiak rá, ki lehet
– valahol biztos elveszett
lehet csibe, lehet szamár is

A gyermek kérdi: szent a béke
Ha igen, halljatok mesét
Két bősz kakas történetét
Mondtam el nektek, s itt a vége!

1. gergely:
   2016. január 9. 11:04

   Én meg egy harcias svéd kakasról olvastam, van kép is róla, amelyik úgy elbánt a tyúkokra vadászó rókával, hogy az holtan elterült a földön. Látni kellett volna peckes kakas büszkeségét!…