Nem volt éhes, csak kívánt valamit. Így az ünnepek után megterheltnek érezte gyomrát, és inkább csak csipegetett. Elővette a tejfölet, majd odébb lépett késért, hogy kenyeret is szeljen. Mikor visszatért, épp egy ocsmány légy lakmározott a tejfölből. Január elején váratlanul feléledt a szoba melegében, és lám, neki is a gyomra parancsol. Megtorpant és elkezdett agyalni, vajon belepiszkolt a tejfölbe, s miért ne piszkolt volna, ha már egyszer légy. Ő attól légy!
S mint általában, most is frusztrált állapotban volt, mérgében odaadta a macskának, amúgy is rögvest a lábánál dorombol, mihelyt megnyílik a hűtőszekrény ajtaja. Az éjjeliszekrényen talált egy félig megrágott almát, azt kezdte kényszerűen őrölni. Nézte a macskát, mily örömmel lefetyeli fel a tejfölét, aztán dolga végeztével felugrott a kályha melletti fásládára és fejét első lábaira hajtva álmodni készült. Jól megférnek ők, ketten, de a légy… az megtévedt.
Lerakta a csutkát, de nem a légycsapóért nyúlt. Kitárta az ajtót és a szédelgősen repkedő legyet kihessegette a mínuszokba. Az esély adva volt.
Az ajtót gyorsan becsukta, ellenőrizve kulcsra zárta és egy új alma után kezdett kutatni.