Botrányország, szép Perfidia

Szép kis újév. Az államfő megkegyelmez egy elítéltnek, aki alig harminc napot töltött a rács mögött, azt is vizsgálati fogságban, mert egyébként merszi binye, a kormánypárt Ialomica megyei elnöksége cégvezetői álláshoz juttatta. A boss most (jog)tanácsadóját rugdossa dühében. Hát hogyne. Így átverni a Forradalom Hősét, aki tíz év után is milyen helyesen felismerte, muramista, hogy Románia két betegségben szenved, egyik a szegénység, másik a korrupció. És azt is tudja, hogy a kettő között anya-fiú kapcsolat van, a szegénység szüli a korrupciót, melynek azonban sosem kerül meg a törvényes apukája. A felkapaszkodottak vetélkedése látványos bokszmérkőzésben csúcsosodik, egy Vântu szelet vet, és vihart aratnak a befektetők, a ringben ott tolakodik immár a fél Bukarest, kiemelik a bűnbakot, kézre veszik a smasszerek, a show pedig folyik tovább, minden szinten. A hadseregről megírják a világhálón, amit régóta tud mindenki, akinek nem sikerült felmentetnie magát, és ahelyett, hogy a tábornokok önkritikát gyakorolnának (Elvtársak, izé az izénkbe!), tolvajt kiáltanak, jaj, elorozták a Szent Titkot: hogy a román hadsereg korszerűtlen, rosszult felszerelt, a tisztikara korlátolt, nacionalista és korrupt; hogy a magyar anyanyelvű kiskatona: bozgor, a cigány: varnyú; de hozz csak szilvapálinkát, annyiszor mész szabadságra, ahányszor akarsz. „Ki az a gazember, aki ki merte mondani, ami igaz? Hiszen ezzel besározta az imidzsünket! Most, amikor éppen a méltóságos NATO-ba bújnánk, a logisztikáját neki…”
Ugyanaz gerjeszti ezt az „anti-imidzs-t”, aki az ortodox egyházról is ki merte jelenteni, hogy a hadsereggel egyetemben terjeszkedik a Székelyföldön; templomokkal, kaszárnyákkal „teljesíti ki” a nagyromán honfoglalást.
Borítékolhatom: nemsokára kivágják a magyar kártyát megint az asztalra. Magyar szél fúj Vântu felől. A mocskos irredenták tesznek keresztbe Romániának; mert Erdélyt akarják. Megint!
És akkor megváltozik a leányzó fekvése. Akkor összefogunk, mi korruptak és nem korruptak. És ki lesz mondva, hogy izé. Ami eddig volt, ptü, ptü, nem jár. Összefogás, elvtársak. Iliescu elnök úr Hellén tézisek címmel kiadja ragyogó vezérhangya-művét, amelyről a görög fővárosban már fecsegni méltóztatott (a magyarok imperialisták, az erdélyiek pláneképp); és ettől a nagyszerű gesztustól minden csencselőt és strichelni vágyó lotyót tárt karokkal fogad Mediterránia.
Nekünk pedig be kell érnünk Funár mester román-igazolványával. (Ugyanúgy kell használni, mint a magyart, csak Kisinyovban.)
Álszent ország, szép Perfidia. Így léptél a harmadik évezredbe, ilyen maradsz ezer évig, s még azon is túl, ameddig a tyúkszem ellát. Gyönyörű bizánci márkájú örökséged, a képmutatás, lám, ismét meghozta fiaidnak a babért. Elsők Európában.

(Népújság, 2002. január 11.)

Bölöni Domokos