Anyám délelőtt felhívott, hogy hogy vagyok, mert álmodott valami rosszat. Tíz perc elteltével újra felhívott, még egyszer érdeklődve a hogylétem felől, és ismét utalva — feltételezhetően zavaros és obskurus — álmára, amelyet ezúttal sem fedett fel.

Délután én hívtam fel, hogy hogy van. Már nem emlékezett arra, hogy délelőtt keresett, és már elfelejtette a délelőtt titkosított lidércnyomását.

Késő este ismét felhívott édesanyám. Mi van apámmal? (!) Anyám tizenhat éve egyenletesen özvegy.

Budapest, 2016. I. 14