Albert Csilla: Szakítás
Úgy volt,hogy mindig… És majd két fiú….
Na jó – meg egy lány… egy kis copfos is kell.
Rád hasonlít. Vagy rám. És jószagú
Kis testével hozzánk bújik az ágyban.
Kint meg esik a hó,de mi nem fázunk…
Úgy volt, hogy nem… Egyébként nem is fázom.
Mondjuk nem is esik se hó, se semmi.
Vagyis a semmi, az esik csak egyre
Az ablakon túl. Nézem és nem félek.
Mért nem? Vége van. Fakó fények. Élek.
Pusztai Péter rajza