Ez az írás fikció. A nevek, a karakterek, a helyek és események a szerző képzeletének művei. A valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve, legyen szó üzleti vállalkozásokról, eseményekről, helyszínekről, élő vagy halott emberekről.

Itókfalván csendesek a hajnalok, de az esték még inkább. A jót torkú legények már megittak karácsonyig négy hektó bort, ráadásul a direkt termő noha borból, mely az alkoholtartalma mellett tartalmaz még egy mérgező anyagot, mely szintén a központi idegrendszert károsítja Ettől aztán különösen megőrülnek az emberek, amit az is tetéz, hogy kiitták a falu pálinkakészletét is.. A faluban lagymatagon, de folyik a közmunkaprogram. Igaz, az eredmények kétesek. Aki eddig szociális segélyt kapott, annak semmiféle összeget nem vonhatott le a 22 ezer forintjából semmilyen bírósági végzés, most azonban már igen, ezért többen jártak úgy, hogy fizetésnapon mindössze kilenc ezer forint maradt a borítékban, ami fertelmes nihilhez vezetett. Ez a kilencezer forint nem fedezi csak nyolc pakli cigaretta árát. Tehát az esték unalmasak, hosszúak és borongósak, az idei télen még nem láttunk fagyot sem igazán, mégis elmegy fűtésre minimum 25 ezer forint egy lakásra számítva.

Azért történik sok minden a faluban a mélyen rejtegetett szegénység mélyvilága alatt. A rettenetes nyomor nagy úr, sokan az erdőre járnak hulladékfát szedni, hogy meg ne fagyjanak. Mert a halálesetek zöme, ez alatt a fagyhalál értendő, döntő többsége a fűtetlen lakásban fagy meg. Ez alól is van kivétel. A szorgos Páder Józsi, a falu legbutább embere, kinek úgy lett meg a nyolc osztálya, hogy háromszor járta az elsőt és ötször a másodikat, fogta magát és elment a két kilométerre levő bodonyi kocsmába berúgni és közben meghótta magát. Azért kellett a bodonyi kocsmába mennie, mert Itókfalva túlságosan szegény ahhoz, hogy el tudjon tartani egy italboltot. Szóval a népség vagy átmegy Bodonyba, vagy otthon iszik. Szeretném leszögezni, hogy nekem alkotmányos jogom van a tüdőrákhoz, de Józsi még csak nem is dohányzott. Néhány hónapja élvezte csak a gondtalan nyugdíját , ami hidegvízre volt csak elég, de Józsi eljárt házakhoz kertészkedni, rönkfát hasítani és a túlélők közé volt sorolható egészen a végzetes bodonyi kocsmalátogatásáig. Ott állítólag tett rendesen a haj alá (mármint alkoholt) úgyhogy a falu kocsmárosa kitette az utcára józanodni. Sosem ért haza.

Mintegy kilenc lépés után beesett fejjel egy vízaknába, ami jelentheti akár azt is, hogy rögtön meghalt, de azt is, hogy agyalapi törést kapott és szép lassan kihűlt. Hétfőn temettük. Halotti tor nem volt, nincs pénz, ahogy a dörzsöltebbek mondanák, nincs rá fogyasztói kereslet. Elköltözött a falu két cigánycsaládja, élükön Oláh Kálmánnal és Oláh Bélával. Állítólag Dunakeszire mentek albérletbe, de ez kétséges, mert albérleti díjra egyiküknek sem futná. Különösen Bélát sajnálom. Üde színfolt volt ő az addiktológia itókfalvi fénylő égboltján. Előbb elvesztette alsó majd felső teljes műfogsorát. Állítása szerint Margit, a felesége gyújtott be a funkcionálatlan fogakkal. A funkcionalitást hangsúlyoznom kell, a testvérpár inkább italra költött, mint élelmiszerre.

Béla jó kedélyű ember volt majd visszajön ő még családostul, ha Dunakeszin is kitelik a becsület. Bélát, ha utól érte a noha bor, csak úgy mutatkozott be kedélyesen: „Ismerjük egymást. Én nyúztam meg öregapádat.” Szaporodnak a halálesetek. A korosodó író a rádió híréből tudta meg, hogy két barátja is meghalt nemrégiben. Az egyik a Kossuth Rádió hírműsorának főszerkesztője volt, a másik pedig képzőművészeti galériatulajdonos. A boltja a Kempinsky szálloda földszintjén volt. Na, ja- a letargia nem liturgia Minden összecsengett azzal, hogy szomorú tele legyen az embernek. Raksányi Zoli, akit Dezsőnek is hívnak, lett az addiktológia vezérlőcsillaga Páder után, úgy döntött, hogy pszichoaktív szerekkel vedeli a bort. Már hónapok óta nem képes kijózanodni.

Kendermagokért könyörgött a korosodó prózaírónak, hogy szerezzen neki kendert marihuana- termesztéshez. Zoli érdekes fazon volt, hangját faluszerte ismerték, általában őrjöngő részeg volt, feltehetően azért, mint ahogy Miki, a falu borszállítója mondta, még magát sem volt képes elviselni. Dezső addig-addig könyörgött a korosodó prózaírónak, hogy az Bécsből, az interneten keresztül, JÓ BORSOS ÁRON, DE LESZÁLLÍTOTT EGY ZACSKÓNYIT. Bourban örömmel sietett Dezsőhöz, hogy végre letudhassa ezt a feladatot. Dezső nem volt otthon, a hetvennyolc éves fürge eszű mama fogadta, aki elvette az írótól a csomagot, majd ugyanezen svunggal feltépte a csomagolást és a zacskó tartalmát kiszórta csirkéknek. Három napig kóvályogtak tőle a szárnyasok, egy hétig nem tojtak, de aztán helyreállt a rend, még Dezső is megbékélt, noha nemigen szokott.

1. gergely:
   2016. január 23. 10:45

   Ez a Kerekes egy modern Tersánszky!