Cseke Gábor: Nyári mesék (19)

Fürdőzők

Fürdozok

Imreh Albert fotója

Máig nem derült ki, hogy kinek a nagyszerű ötlete volt elrekeszteni a hegyről a faluba csordogáló patakocskát. A fürdőzésben érdekelt lányok és fiúk, a falu szinte teljes aprónépe azóta is kitartóan egymásra mutogat, így aztán mindenki benne van a pácban, de igazából senki sem…
Vagyis a falu mégis.
Az úgy történt, hogy valjuk be, szörnyű meleg nyár volt.
A vérszegény patak meg alig-alig csordogált a máskor víz borította, most mindenütt kiemelkedő, szikkadt kövek között. A gyerekhadnak annyi víz se jutott, hogy belédughassa a lábujját.
A gazdátlan ötlet tulajdonképpen emiatt született meg: rekesszék el ágakkal, földdel, kövekkel a patakot! Építsenek gátat!
Az ötlet pedig elég volt ahhoz, hogy nagy sürgés-forgás támadjon a falu felső határában, ahol a patak kacskaringósan, fűzfák hajlékony sátrai alatt suvad be a völgybe ereszkedő házak közé. A gyermeki buzgóságnak, mely akár hegyet is képes mozgatni, gyerekjáték volt egy rögtönzött gát megépítése. Alig telt bele egy óra, máris térdig érő tavacskában tocsoghattak a türelmetlen fürdőzők.
Nem sokat teketóriáztak: ledobták magukról kevéske ruhájukat, s máris a kiterebélyesedett tavacska vizén ringatóztak. A fürdőzésből eszeveszett lubickolás lett. A lubickolásból önfeledt rikoltozás, majd csatakiáltások, röhögő nyerítés (vagy nyerítő röhögés?) verték fel a falu csendjét.
A falu azonban végezte a maga dolgát, nem ért rá okát firtatni a szokatlan vigalomnak.
Hanem ahogy lenni szokott, a legtűzőbb délutánon hirtelen könnyű szél kerekedett, a hegyek felől kósza felhők torlódtak össze, egy-kettőre acélszürke felhőnyájjá tömörültek, s az aprónép csak akkor tért magához, amikor már javában paskolta őket a sűrű zápor s nagy csattanással, villanással kettéhasadt az ég. Menekült, ki merre látott. A magára hagyott tavacska pedig hamarosan felduzzadt a hegyekről leözönlő esővíztől, a rögtönzött gát átszakadt, s az addig megrekesztett víz sokszoros erővel zúdult a falura.
Bizony, sok portát meglátogatott akkor a nagyvíz, elázott a házak földje, az ól, a veteményes kert, s a felnőttek azóta is törik a fejüket, ki lehetett az értelmi szerzője ennek a majdnem-katasztrófának? Ha sikerül megtudniuk, mi is folytatjuk a történetet…

2016. január 24.

1 hozzászólás érkezett

  1. Csata Ernő:

    Nem érdemes keresni a tettest, fogjuk rá a vidrákra, és folytatódjon a mese.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights