Udvardy Frigyes: Adalék Rajk Pistikéről

Rajk László letartóztatása után elvitték, bebörtönözték a feleségét is, elszakították pici, pár hónapos gyermekétől. Rajk felesége, Júlia nem tudta, mi lett gyermekével. A csecsemőt szintén elhurcolták, árvaházba helyezték el, idegen néven, az ifjú Rajk László Pistike volt, amikor hazakerült…
Történetét a közelünkben, a Bulcsú utcában lakó nénitől (Györkné Margittól) tudtam meg egyszer, még régen, a hetvenes években, amikor megismerkedtem a nénivel.
A néni Rajk feleségének testvére. Ez a bátor nő írni kezdett a kommunista vezetőknek, Rákosinak, Kádár Jánosnak és a többinek: az apát és az anyát elvitték, de gyermekük nem bűnös, adják vissza a kis Lacit, ő majd felneveli. Nem kapott választ, erre újra írt. Egyszer felkereste őt egy elvtárs azzal, hogy azonnal hagyja abba a levelezést. Ő ennek ellenére tovább írta a gyereket visszakövetelő felszólításait, követeléseit, egyre indulatosabban. Így telt el két és fél év, végül a diktatúra vezetői megunták a levelezést, és megjelent nála egy küldött az üzenettel: legyen itt és itt, egy utca sarkán, majd megáll egy autó és kiteszik a gyereket –, jellemző a kommunista diktatúra titokzatosságára.
Így is történt, az utca sarkán ott állt egy megszeppent, kétéves kisgyerek. Az asszony felvitte Bulcsú utcai lakásukba és éppen ott volt egy rokongyerek. A két gyerek meglátta egymást, megörültek egymásnak és játszani kezdtek. „Pistike” – így mutatkozott be a kis Rajk-gyerek, Rajk László. A visszaadás egyik feltétele volt, hogy továbbra is a hamis papírokkal élhet, a Rajk nevet semmiképpen nem kaphatja vissza, ezért még évekig Györk István volt.
Ugyancsak jellemző a diktatúrára, hogy még az anyakönyvi kivonatot is meghamisították, ugyanis a kisfiúnak hamis papírokat állítottak ki. Amikor Rajk László özvegye 1954-ben szabadult, szintén nem használhatta a Rajk nevet, ezt csak később, nagy harc árán tudta elérni, hogy visszakapja nevét, és gyermeke is újra Rajk László legyen.
Ilyen volt ez a kommunista diktatúra: amennyiben Györk néni nem ilyen erélyes, nem követeli a hatóságtól, lehet, hogy az évek múlva kiszabaduló Rajk Júlia már nem találta volna meg gyermekét.

Budapest, 2016 január

Rajk Lászlóné: A fiam egy hónapig Júlia néninek hívott

…1954 júniusában, öt év után szabadultam 70 fillérrel a zsebemben, ennyi volt akkor egy átszállójegy ára. Nem volt lakásom, ruhám, bútorom, nem volt semmim. Nővéremékhez mentem, akiknél ott volt a fiam is. A gyerek nővéremet anyunak, férjét apunak, két gyermekét testvérének érezte. Helyzetem nagyon nehéz volt, a fiam egy hónapig Júlia néninek hívott, majd körülbelül egy hónap múlva a sógornőm – Joli sógornőm, Rajk Jenőné – meghívott bennünket a Balatonra. Nővéremmel együtt úgy éreztük, hogy valahova egyedül nekem kell elmennem a fiammal, hogy megértessem vele: én vagyok az anyja. Ott közöltem vele Balatonbogláron… Az azóta eltelt esztendők óta életemnek egyetlen tartalma van, fiamat tisztességben, emberségben nevelni, és apja emlékét tisztán, kendőzetlenül felmutatni a magyar közvéleménynek…

Forrás: Laci, gyere velünk. Rajk Lászlónéval beszélget Rapcsányi László. A beszélgetés felvétele 1970-ben készült. Tizennyolc év után hangzott el először a Vasárnapi Újságban 1988. december 11-én.

1. Gergely Tamás:
   2016. január 26. 13:52

   Örvendek, hogy olvashattam