Háy Gyula: Függöny zárult, október 23…

A függöny zárult a Nemzeti Színházban a Varró Gáspár igazsága című színművem első felvonásának a főpróbája után. De ugyanabban a másodpercben új dráma kezdődött – olyan dráma, amelyről egy szó sem volt a műsorfüzetekben. Fiatal írók léptek be az üres nézőtérre. Engem kerestek.
– Azonnal gyere az Írószövetségbe. Nagy események! Tömegtüntetés az utcán. Tegnap este határozták el a műegyetemi hallgatók. Az íróknak is meg kell tenni a magukét.
Én az írószövetség egyik társelnöke voltam.
Sűrű, maró dohányfüst. Jövés-menés az Írószövetségben, sietés, elfoglaltság, mindez mégis kissé ünnepélyesen.
– 12 pontba kell foglalnunk a követeléseinket!… Üljetek le… 12pont… Elég lesz egyetlen pont is: ki az oroszokkal!… Ki az oroszokkal Magyarországról!… Függetlenség!… Normális gazdasági kapcsolatokat… Fizessék meg világkereskedelmi áron az urániumunkat. Az alumíniumot is… Nem hagyjuk magunkat kifosztani!… Nemzeti függetlenség!…Reformokat!… Demokratizálni a közéletet!… Nagy Imre térjen vissza a politikai életbe!…
És újra meg újra:
– A tüntetés… Üljetek le, barátaink! Hol van Veres Péter? Hol van az elnök?
– Kállai érkezett! Kállai Gyula jött a pártközpontból!
A sűrű füstfüggöny mögött az Írószövetség elnöke, Veres paraszt formájú ősz bajuszával, Kállai gömbfejével, duzzadt ajkával.
– Üljetek le.
– Menjünk a pártközpontba! Gerő Ernőhöz! Gerőhöz magához megyünk!
Gerő akkor No l-nek számított a pártban, tehát az országban is.
– Ki ismeri jól Gerőt?… Gerő nincs is az országban… Már visszajött.
– Üljetek le!
– Soha meg ennyi embert az utcán nem láttam… Egyetemisták… munkások is… Egyre újabbak és újabbak jönnek… Álljon a párt a tüntetés elére… A 12 pont… Javaslat: válaszunk két küldöttséget. Az egyik fogalmazza meg a követeléseinket… Veres, Kállai… A másik küldöttség (engem is beválasztanak) menjen Gerőhöz… Te ismered Gerőt… Szavazzunk! Ki van mellette? Ki van ellene?… Indulás Gerőhöz! Máté, a párttitkár menjen ezzel a küldöttséggel…
Micsoda futkározás, micsoda kavargás, sietés, ácsorgás, kiáltozás, sugdolódzás ez a pártközpontban! Ahol máskor csak az őrök léptei konganak, ott most szakadatlan zúgás, zsongás. A levegőben feszültség, minden tele reménnyel és némi ünnepélyességgel.
Hegedűs jön ki hozzánk, a miniszterelnök:
– Tizenöt perc múlva szünet lesz, Gerő elvtárs majd idejön hozzátok.
– A12 pont kihirdetése után megindul a felvonulás. Veres és Kállai, másokkal együtt, most fogalmazza a pontokat. Veres olvassa fel a Bem-szobornál… Sokezren várják az írók küldöttségét… De a pártvezetőséget is…!
Gerő jön a dolgozószobájából, fájós szemmel, megöregedve:
– Mit akarnak az elvtársak?
– Fel akarjuk kérni a pártvezetőséget, hogy álljon a tüntetésünk élére.
– Nem.
– Már hiába is próbálnánk megakadályozni a tüntetést. Erre már nincs erő. De mit akarnak a tüntetők? Szocializmust, kommunizmust. A magunk ígéreteit akarjuk beváltani. Ehhez a pártnak igent kell mondania.
ni
-Nem.
– Ez a tüntetés már a levegőben van Rajk ünnepélyes temetése óta, Gerő elvtárs.
– A maga „Kucsera”-cikke óta – veti közbe Gerő, mintha engem akarna kihozni a sodromból.
Az íróküldöttség mindent megtett, hogy a No l-et meggyőzze, hogy az utcán ismeretlen erők sűrűsödnek, senki se számíthatja ki előre, mi lesz a hatásuk.
– Ha csak egy vezető elvtárs is velünk jönne…
– Nem!
Ez az ember, aki a tömegek sűrűjében kezdte a pályáját, ma már süket, ha tömegekről van szó.
– Gerő elvtárs! – próbálkozom végül. – Legalább egyet ígérjen meg nekünk. Ha a tömeg megindul, ha látja, hogy a tömeget nem lehet megállítani, nem lövet közéje. Megígéri?
Az íróküldöttség sűrű csoportban áll körülöttünk. A szoba távolabbi sarkaiból is oda gyűlik ismerős, ismeretlen, hogy hallja Gerő válaszát.
Gerő körülnéz. Aszkéta arcán bágyadt mosoly fut át.
– Megigérem. – És nyomatékkal parolára nyújtja a kezét. Férfias, megnyugtató kézszorítás ez.
Gerőt azóta nem láttam.
Az ország első embere, Gerő Ernő még aznap este megnyitotta a tüzet a tüntető, akkor még fegyvertelen tömegre. Ennek az estének a halottait senki sem számlálta meg.

Forrás: Irodalmi Újság, 1971. szeptember-október 23., p.5. In: In memoriam Nagy Imre. Emlékezés egy miniszterelnökre. Szabad Tér Kiadó, 1989. Szerk. Tóbiás Áron