Megjött az újság!

Imreh Albert fotója

Berci bátyó két dolgot elvárt minden egyes naptól, de azt nagyon: 1. hogy derűs napsütés köszöntsön a világra (vérbeli fotósok tudják, miért!), 2. hogy megjőjön az újság – a mindennapi. Az ő életében ez az Előre című bukaresti magyar lapot jelentette. Rendszerint nem talált sok olvasnivalót benne, de hát ez volt az az újság, ahová a fényképeit közlés reményében be-beküldte.
A derűs reggeleket nem mindig garantálta az anyatermészet, és az újság se érkezett meg minden nap ugyanabban az időben. Olykor egyik nap kimaradt, másnap viszont kettő is érkezett. De olyan eset is volt, hogy egy-egy lapszám egyáltalán nem érkezett meg, a postán pedig azt mondták Grétikének, hogy számolási hiba történt valahol, a kisebb falvakba már nem jutott az újságból…
Berci bátyó ilyenkor nem csak hogy dühös volt, de úgy érezte magát, mint a szegény ember, akinek szinte semmije nincs, s azt a keveset is, amije van, mások egyszerűen elhappolják!
Valahányszor nem jött meg az Előre, Berci bátyó haragudott az egész világra. Aminek, persze, Gréte itta meg a levét…
Az az áldott asszony, aki pedig egy ideje reggel tíz után (ilyenkor szokott befutni a postai terepjáró a postai küldeményekkel a közeli városból) menten átszaladt a bátyóékkal szemközti postahivatalba – szaladt bizony, mert a bátyó az ablakból árgus szemmel követi minden mozdulatát! -, s ha megjött az újság, még a kerítés mellett a magasba tartotta, lelohasztani Berci bátyó szörnyű idegességét.
Türelmetlen várakozása úgyis csak akkor csillapul, amikor kezébe veszi a négyrét hajtott újságot.
Különösen izgatott csütörtökön: akkor jelenik meg a levelezők rovata. Hétről hétre várja, hogy a szerkesztőségbe küldött fényképeiből egyszer csak közölnek egyet. Megígérték! Azt nem mondták, mikor. Reméli, hogy minél hamarabb.
Gréte jelbeszéddel adja a bátyó tudtára, még az utcáról, hogy mi a helyzet. Már a postahivatalban átnézi az újságot, s ha nem talál benne bátyótól származó fényképet, akkor úgy hajtogatja össze, hogy a lap címe ne legyen látható. Ellenkező esetben a magasba tartott újság fejléces részét emelte a magasba.
És láss csudát! Gréte ma úgy tartja a lapot, messzire virít róla az Előre szó. Megdobban ettől bátyó elnyűtt szíve, sürgősen orrára teszi a szemüvegét s várja, ó, hogy várja, nyílna meg már az az ajtó…

1. B.Tomos Hajnal:
   2016. február 3. 11:28

   Olyan pontosan, részletesen körülrajzolod azt a várakozást, mintha Te is gyakran átéltél volna hasonló izgalmakat. Hol, mikor?

2. Cseke Gábor:
   2016. február 3. 14:58

   Három teljes napot töltöttem a Bátyó vendégeként ama mesebeli portán. Létének minden mozzanata és körülménye belém ivódott. Apránként próbálom kiirni magamból…