Sok minden változott, amióta legutóbb itt járt. Néhány ember meghalt (májzsugor), de az alaphangulat lényegében véve rosszabb lett. Lábak hulltak a szorgos sebészek szikéje nyomán (pl. Horváth Sanyi), de közben új és lopósabb kezek nőttek ki, a hiányzó lábak ellensúlyozására. Huszonhatodikán kezdett az író új fejezetet a hajléktalanszállón, s azóta minden reggelre elloptak pl. egy doboz cigit, vagy épp egy zacskónyi szódabikarbónát. Legnagyobb megdöbbenéssel vette észre az író, hogy egy reggelre virradóan lezárt, lakattal lezárt szekrényéből tűnt el doboznyi cigarettája. Mindent lopnak és akár egy csikkért sem drága itt az élet. Naponta kijön a rendőrség, csip -csup ügyek miatt, amikért azonban még akár négy-hat évet is lehúzhat a gyanútlan bűnelkövető. Horváth Sanyi példája klasszikus. Elment a haverjaival sörözni, valahonnan leesett, eltört a bokája. Kihívták a mentőket, s kórházba került. A lábát a sebészek vaslemezzel próbálták „bécsinálni”, de a szervezet nem fogadta el a vasat, kilökte, a láb elkezdett üszkösödni, s végül nem maradt más megoldás, mint az amputáció. A Sanyi volt az, aki az írót, leégett házának végignézése után, mikor a katasztrófavédelem beutalta a röjtökmuzsalyi hajléktalanszállóra az írót, még ki sem józanodva a sokkból, a férfiwécében pofán verte, mert állítólag az író lefröcskölte. Minden pofára megy, és megy azóta is. Pont egy olyan gondozó konstatálta az ügyet, aki útálta Horváth Sanyit és kihívta a rendőrséget. Ezzel az író sajátos csúcsot vívott ki magának. Ritka a hajléktalanszállón az a lakó, aki miatt beköltözése után fél órával már ott is vannak a zsernyákok. Az író a lakástűz után kissé nervőz volt, nem is a pofán vágás határozta meg hangulatát. A kiérkező rendőröknek elismételte a tényállást, de azt is, hogy nem kíván feljelentést tenni.. Ezzel az ügy lezárult. Horváth még egy ideig megitta a napi két liter körtepálinkáját sutyiban a szállón. Spannjai hozták be neki, de nagy szájára tekintettel az elfekvőből az intézményvezető áttette a dühöngőbe, ahol picire összezsugorodott. Az első találkozás után, ami az amputáció után történt meg, Bourban élelmet és cigit hozott az elgyengült embernek. Nem felejtette el Faludy sorait: az emberek a börtönben, ha jók, még jobbá lesznek, ha rosszak, akkor még rosszabbá. Mindenesetre minden levágott láb helyére minimum két lopós új kéz nő. Lehet, hogy Röjtökmuzsalyon ez az evolúció.