Rálátás a cirkuszra

A hétvégén kikönyököltem az erkélyen és elnéztem a cirkuszt, a hatalmas sátort, a körülötte lévő kocsikat, felszereléseket, kellékeket…
Jómagam egy falusi moziteremben láttam először cirkuszt. Előző nap a kisdobos kihirdette, hogy a teremben ezúttal mozi helyett cirkusz lesz.
Délután az autóbusszal megérkezett egy napszemüveges úr, kezében kopott bőrönddel. Mindenki vélni merte, hogy ő a bűvész, a cirkuszista, aki egyedül egy egész estét betöltő műsort produkál. Izgalmas pillanatok, elálló lélegzet. Előkerül egy asztal, arra szék, arra egy henger és az akrobata egy deszkadarabon egyensúlyoz. Aztán négy üvegpalackra kerül a szék négy lába, és a fickó különböző pozíciókban fireg-forog rajta. Aztán a magasban a szék két hátsó lábán libeg, egyensúlyoz. Ezt követően papírtölcsért helyez el az orra nyergén és azt egyensúlyozza a terem közepén, tangóléptekkel. Amikor pedig egy biztosítótűvel átszúrja a nyelvét, és felakasztja arra a karóráját, mindenki hüledezik, a bámulatból az ámulatba vagy az ájulatba esik. Az utolsó mutatvány: körbeviszi a kalapját, hogy a bevételt ily módon még kicsit megspékelje…
Nos, ezek a mutatványok számomra felejthetetlen élményt jelentettek és hetek, hónapok múltán is igyekeztem az ellesett figurákat begyakorolni. Valamennyi gyakorlatot jól elsajátítottam, éppen ezért erősen élt bennem a hit, hogy végül cirkuszista lehetek, ami egy kitörési lehetőség a nehéz paraszti sorsból. Tulajdonképpen a világ legszerényebb cirkuszi produktuma számomra akkor és ott minden idők legnagyobbika volt, páratlan…
A cirkusz csodálatos világa elbűvöli a gyermekeket. Ez a világ rejtelmes, titokzatos, de tele van szomorúsággal és drámákkal is, amint azt megtudhatjuk az irodalomból. Mert nem csupán az erkélyről nyílik rálátás a cirkuszra, hanem jelentős irodalmi művek, filmek ismertetik meg velünk mindazt, amit a sátor alatt, a lelátókon nem észlelünk. Ott valami mást látunk: fényt, tündöklést, trapézt és korlátot, teltkarcsú lányokat dobáló izompacsirtát, tüzes karikákon átugró oroszlánokat stb.
Azt, hogy mikor és hogyan loccsintja ki műsor után a mosdóvizet az artistalány – azt csak az erkélyről lehet meglesni.
Már rég nem járok cirkuszba. Csak elnézem a hatalmas sátrat az erkélyről, ha megjött a trupp. Nem járok, mert nem ébreszt már bennem vágyat arra, hogy cirkuszista legyek. Hogy háló nélkül bemutassam a salto mortalét. A halálugrást. Amely manapság a legnagyobb cirkuszok legapróbb műsorszáma…

Szerkeszti: Bölöni Domokos