Az itókfalvi papot személyesen nem ismerte az író, csak hallomásból. Mint kiderült,ő maga kérte magát néhány évre ebbe a kis lélekszámú faluba. Mert meg akart „tisztulni.”. A fiatal pap-egyszer Bourban látta őt a terepjáróban nagy vadász volt, s az egyetlen találkozás, ami közte és a pap közt megtörtént, arra a momentumra hagyatkozhatott csak, amikor az író megpillantotta őt, s a pap terepjárójában a kissé lengén öltözött tizenéves lánykát (gondolom térítés örve alatt folyt a kocsikázás). Az alaposan kisminkelt lányka unottan rágcsálta a rágógumit és a harnincas papra bízta a teendőket, aki nem késlekedett. Fölemelte a furgon ajtaját és egy összekötözött őzet húzott le róla, az írót kérvén segítségül. Az író ugrott, mint a nyúl, segített, de megcsapta a pap mindent átható konyakszaga. Így már érdemes megtisztulni, gondolta az író és hazafelé szaporázta útját, elgondolkodván azon, hogy ő vajh miért is nem lett pap. Úgy gondolta ugyanis, hogy ő rá is ráférne az a bizonyos megtisztulást hozó tisztítótűz. Bourban már rég nem volt kőmaterialista, de a hirtelen feltörő New Age káoszból nem tudott testközelit, adekvát világmagyarázatot választani. Ráadásul Olga, Bourban Douglas partnere egy tekintélyes ezoterikus mozgalom vezetője volt, hívői hittek abban, hogy fel tudják venni a verbális kapcsolatot az elhunytakkal). Szóval választékban nem volt hiány. Az író mindössze annyit tett lelke üdvözüléséért, hogy időnként depressziós hangulatában felcsapta a Bibliát és abból próbált erőt meríteni egy-egy nehéz életkérdésre és zsebébe markolt és megvette a kínai bölcselet Lao Ce Tao Tö King-je mellett a leghíresebb kínai jóskönyvet, a Ji King-et és abból próbálta magát a felszínen tartani. Amire igen nagy szükség volt, mert az itókfalvi falu legnagyobb átka az ingerszegénység volt és az író rettenetesen egyedül érezte magát, még akkor is amikor a saját fűtetlen viskójában aludt, meg akkor is, amikor Doddynál, a rémes szomszédnál kivette az albérletet. Dody reggel elment dolgozni és csak valamikor fél három körül keveredett haza. S utána vagy jöttek a cimborák borokkal vagy nem, vagy hívták az írót vagy nem, poharazni. Általában hívták, de pont ilyenkor jött rá a Doddyra a zsörtölődés, fél milliós perrel fenyegette az írót, mert nem találta a szakmunkás bizonyítványát, ma már túlitta magát. De abban a dzsumbujban, melyet áthatott a füst, kosz, korom, cigarettafüst,, állati ürülék egyvelege nehezen lehetett bármit is megtalálni, így pl. Doddy nem találta meg rendszeresen havi csekkjeit, találékonynak a rejtőzésben a vízszámlák jártak az élen. A keddi hajléktalanszálló reggele nem indult rosszul Bourban hamar lefeküdt, sem látni, sem hallani nem tudta a szoba tévéjét és ez elvette a kedvét. Kár, mert néha ki lehetett fogni igazán jó filmeket, eltekintve a szappanoperáktól, felesleges reklámoktól és a kormányzati propaganda agymosásától. A zoknija, amit reggel kimosott, nem volt a helyén, azt Karcsi (új figura a szállón, ellenséges a viszonya az íróval), azzal kezdett, hogy szopja le őt. Bourban edzett volt a szállón uralkodóján eluralkodott verbális agresszióval szemben, de bemutatkozás helyett azonban ez az antré egy kissé erős volt még neki is. A zoknit magára vette, és minden lelkierejét összeszedve megmondta a már felkelt Karcsinak, hogy a zokni az övé, és hordani is akarja. A kopasz izomkolosszus (Karcsi), aki szabad idejét általában bírósági tárgyalásokon töltötte. Lazára vette a dolgot és azon merengett, hogy a tegnap kimosott mintegy hat tiszta zoknijából miért nem talál egyet. A retorzió elmaradt tehát. A szállón elszaporodott lopások miatt Bourban a szálló ügyeleti szobájában szokta hagyni a mobiltelefonját. Reggel azonban elkérte, mert régi barátja, Benő hívását várta. Ehelyett azonban egy sms várta. Feladója ritka jó lelkű ember volt, a falu egykori kocsmáros, aki hosszú évek óta minden hétvégén Itókfalván tölti a weekendjét, feleségestül. Az sms rövid volt- „ Dody szilánkos lábtörést szenvedett.” Öröm az ürömben., noha az író nem volt haragtartó típus. Az összes ezoterikus érdeklődéssel megáldott ember, ugyanis, akikkel Bourban az elmúlt időkben összeismerkedett, azt mondta ugyanias, hogy nem szabad a másikat gyalázni, szapulni, keservét kívánni, mert visszaüt. Hogy aztán, hogy tudja az egykori főbérlő a fűtését,(kazánja is felrobbant azóta)étkezését megoldani, az tökéletesen sötétben marad.
Akár az élet lényege.