Kulturális és társadalmi folyóirat indult Szatmárnémetiben

Sürgető és igen időszerű volt ez a lapindítás, régóta vajúdó vágy és álom a történelmi Szatmár megye központjában. Abban a régióban, amelyet Budai Ézsaiás, Erdősi Sylveszter János, Károli Gáspár, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Kaffka Margit, Németh László, Tersánszky Józsi Jenő, Dsida Jenő, Markovics Rodion, Szilágyi Domokos, Panek Zoltán, Páskándi Géza, Pusztai János… nevezhette szülőföldjének, kötelező érvényű parancsként állhat a maiak előtt fölmutatni a világnak a napjainkban termő értékeket, erkölcsi parancsként becsülni és ápolni a szellemi örökséget, feltárni és gyümölcsöztetni azokat a szellemi forrásokat, amelyek e jól termő föld mélyéből felszínre törnek.
A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési élete címszava is megerősíti, hogy mily szilárd alapra építkezhetnek a most induló folyóirat szerkesztői. A kilencvenes években indult, sajnos, túl korán hamvába hullt Szamoshát című időszakos folyóirat, a Szatmári Magyar Hírlap mellékleteként több éven át megjelenő Szamos címmel kiadott melléklete jelzésként, buzdításként hatott egy szolidabb, szilárdabb alapra építkező értelmiségi vállalkozásnak. Már híre jött, hogy a múlt évben elvetett gondolat magva jó talajba hullt. Ady Endre verssorai tolultak elő az emlékezetben: Négy–öt magyar összehajol… Nem a keservek fölötti könnyhullatásra, nem a búsulásra, hanem a régóta vágyott irodalmi, művelődési folyóirat fogantatására, előkészületére, megteremtésére. Soha ennél jobb szellemi kaland, merész vállalkozás!

Végh Balázs Béla felelős szerkesztő beköszöntője tömören jelzi a közösen kiérlelt és útjára bocsátott negyedéves lap krédóját: „értelmezni szeretné korunk/régiónk jelenségeinek kereszteződési pontjaiban történteket az egyetemes életérzés és gondolat jegyében. A szatmári értelmiség újabb intézményteremtő kísérlete ez, szellemi műhelye a magyar nyelvű kultúrának és társadalomtudománynak. Olyan teremtő energiák halmozódtak fel és olyan alkotó ambíciók munkálkodnak ismét itt a szatmári régióban, amelyek negyedéves nyomtatott fórumot tudnak létrehozni és működtetni.”
A 132 oldalas kiadvány struktúrája – Szépirodalom, Tanulmány, recenzió, kritika, Társművészetek, Történelem, Évforduló, Események – jelzi a tartalmi változatosságot, azt a széles spektrumot, amelyet felölelni kíván, ami a továbbiakban, minden bizonnyal, újabb rovatokkal gazdagodhat. A szerzők névsora is jelzi, hogy korántsem valamiféle belterjes szándék vezérli, hanem a periféria és a centrum szellemi koordinátáit idézi: a hazai szerzők táborát erdélyi és magyarországi nevek fémjelzik.
Baráti üdvözletünket küldjük, jó munkát, tartalmas és kölcsönös érdeklődésre számot tartó lapokat kívánunk! A régi latin mondással köszöntjük: Ad multos annos!

Máriás József