Nyújtsa föl a bal kezét, aki nem ismeri azt a Móricka viccet, hogy megkérdezi a tanító néni a gyerekektől, ki mi akar lenni, ha felnő. Na, ugye? Mindenki tudja mi akart lenni a Móricka. Azt azonban még nem tudjátok, mi akarok lenni én. Nem, nem kell semmiféle tizennyolc éven felülieknek szóló karikát kirakni. Jól van, megmondom nyíltan, bele a szemetekbe. Tanácsadó.
Úgy kezdődött, hogy egyik este, kevéssel sötétedés után ott ültünk a megszokott kis romkocsmánkban a sarokasztalnál és búsultunk bele a sörünkbe a fél konyak mellé. Azt mondta az egyik haver:
─ Nem jó ám ez így, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy már zsibbad ember alfele a sok pihenéstől, mert se munka, se segély, se közmunka. Ha legalább egy keveset lovagolhatnánk… Tavaly ott volt az a három választás, lehetett plakátot ragasztani. A másik párt meg azért fizetett, hogy leszedd, amit fölraktál. Volt egy kis mozgás…
─ Bizony ─ bólintott rá a másik ─, én még a felvonulásra is elmentem, mert azt ígérték, hogy lesz utána dohányosztás.
─ Nem felvonulás volt az, te süket, hanem tüntetés ─ torkollta le a harmadik. Tudod, miért tüntettetek?
─ Azt nem tudom, mert nem fértünk be a térre, a kis utcában viszont volt egy helyes kis romkocsma. Ott meg éppen volt még két hely. Elfoglaltuk.
─ Ez már a vég kezdete ─ sóhajtottak föl ketten is. ─ Tisztelt hölgyeim és uraim, amikor már magyar ember magyar romkocsmában hitelbe iszik… Mi jöhet még?
─ Márpedig nincs igazatok! ─ húztam ki magam magyaros büszkeséggel. ─ Ha csak egy percre is csöndbe tudnátok maradni, a saját fületekkel hallhatnátok, hogyan dübörög a gazdaság. Ha tudnátok számolni, azt is tudhatnátok, hány százalék. Ha meg nem, hallgassátok meg a rádióban! Minden nap bemondják.
Ezek meg csak néztek rám, mint Mari a moziban. Aztán meg egymásra, meg a sörre. Fogalmuk se volt, miről beszélek. Közben a sörük melegedni kezdett. Nem baj ─ gondoltam, csak hadd melegedjen. Nem baj, ha nem értik, elég, ha megcsinálják, amit mondok. Végtére is én vagyok az ötletadó ember, abból meg egy is elég.
Jött is az ötlet, mintha rendelésre hozta volna a pizzafutár. Írjunk pályázatot! Tud valaki írni? A Gyuri tudott. Kissé randán, de megírta. Beadtuk. Vártunk. No, de mi az, hogy nincs munka? Én lettem a tanácsadó, a Gergő a kapcsolati asszisztens, a Peti az ellenőr. Alapítottunk egy afgán-magyar közös konzorciumot a beruházás kivitelezésére három kisebbségi önkormányzat támogatásával. Bevontuk az együttműködésbe a községi sportkört, a nyugdíjas tánccsoportot, meg a NAV helyi képviselőjét. A polgármesterünk interjút adott a megyei lapnak, a közösségi tévének, meg az FM-32 rádiónak. A paraván mögül én súgtam neki a szöveget.
Azt kérdezitek, miről szólt az a pályázat? Először arra gondoltam, hogy a községháza kétszáz éves nyílászáróit korszerűsítjük, mert a titkárnőt már kétszer kivitte a huzat. Két faluval arrébb van egy fröccsöntő kft, annak a bevonásával megoldottuk volna a kivitelezést. A selejtből pont kifutotta volna. Ők meg a selejtcsökkentéssel indultak volna a környezetvédelmi projektben. Igen ám, de időközben kimerült a központi keret, és elkezdett zuhogni az eső. Úgy megáradt a Vizes Árok, hogy hatalmas tó keletkezett a falu szélén, és már a házakat is veszélyeztette a belvíz. Mit lehet tenni? Erre módosítottuk a pályázatot. Nyáron csónakázó tó, a nádas felőli oldalon haldorádóval. Télen nemzetközi színvonalú korcsolyapálya, melynek emeleti szintjén egy kispályás futballstadion is kialakítható, melyben a hétköznapokon a tánccsoport edzéseit tartják.
Megnyertük? Persze, hogy megnyertük. Miután a projekt futballcsapata döntetlent játszott az elbíráló megyei hivatal ifi csapatával, és a falunap programjába beiktattunk egy birkapörköltfőző versenyt, amelyet ők nyertek meg és elvitték vele az Aranygyapjú-díjat. Egy héten belül megkaptuk a támogatást.
Én megvettem a Petri gróf egykori kastélyát a nyári lakkal. Természetesen némi családi támogatás is kellett hozzá. A többiek vegyesboltot, vagy romkocsmát nyitottak és kiírták az ajtó fölé, hogy HITEL NINCS! A polgármesterünket beválasztották a megyei hivatal egyik bizottságába. Már csak látogatóba jár ki hozzánk.
Szóval minden a legnagyobb rendben zajlott, mígnem tavaszodván a Papp Józsi bácsi kigereblyézte a portája előtti árokból a rengeteg dzsuvát, és az összes víz lefolyt a tóból. Most aztán törhetem a fejemet valamiféle új projekten, vagy elszegődök valamelyik politikus mellé tanácsadónak.