Aranyavar
Berde Máriának

Sápadt arccal, nagy betegen
kékkárpitú, aranyhímes kereveten
fekszik kincses nagyúr: az Ősz.
Ha befogat
két viharszárnyú vadlovat,
lázas szemmel mögéjük ül
és az erdőn átrepül.
Küllőkig aranyban jár.
A fekete paripákat
aranypénzzel a szél beszórja,
s a guruló zizegő, búgó
tajtékzó aranyat
a fák alatt egy elborító
aranyárvízzé sodorja.
Komoran néz az Ősz nagyúr
a lovak előtt aranysírba.
Hajt merészen
s visszagondol tavaszkorára,
mikor a vad paripákat
galagonyavirághoz hajtotta.

Kisjenő, 1920.IX.27.

Forrás: Olosz Lajos: Összes versek – Könyörtelen mesék, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004, 76-77.l.