Édes görög szókat

Szeretnél szépen élni? Mi sem nehezebb. Csak bűnben élhetsz boldogan. Ha nincs lelkiismereted. Ha van, akkor nagyon unalmas lesz a hátralévőséged. Semmi sem olyan unalmas, mint a bûn, Satan est pur, írta Maritain, idézi Márai, és hozzáteszi: igen. A Sátán „tiszta”, mert nem hazudik: nem akar mást, csak a Bűnt. De a Bűn buta és unalmas.
A lány morális luxusban élt. Ő is kiborult, ha ágyába pici fokhagymaszem került. Mikor mindenki elhagyta, egy szabályosra nyírt frizurájú fiú meghívta a gyülekezetbe. Ott vidám istentiszteletet tartottak, legalábbis az első része annak tűnt, ezt élőben közvetítette egy tévéadó. Tetszett, mert el lehetett ernyedni, míg énekeltek és muzsikáltak, azt hihetted, lakodalomban vagy, bár a dalok szövegét csaknem mindenki előre ismerte, tudta. Olyan fogalom, hogy bizonytalanság, nemtudás, itt nincsenek. Itt csak kegyes vigyor és bizonyosság van.
Elvitt oda, egy ilyenre, Magyarországra. Jól éreztem magam. Főleg, amikor a prédikátor az ilyen-olyan ímélekre válaszolt. Az is tetszett, hogy mindenre azt mondták: Ámen. És az utolsó szótagra helyezték a hangsúlyt. Minden tetszett.
És elhívtam a lányt egy temetésre mihozzánk. Nem nagy a tél, olvadozott a hó, nagyim rákos volt, morfiummal tartották benne a mit is, voltak politikai elvei. Azt tartotta, gondold meg, falusi asszony, 1932-ben született, hogy a Rendszer csak akkor tud megmaradni, ha elveszi az emberektől a Szabadságot. Ha elragadja a magántulajdon, a vállalkozás, a munkavállalás, a véleménynyilvánítás, az írás, a politikai állásfoglalás szabadságát; mert a Rendszer nem mondhat le a Zsarnokságról, hiszen az az egyetlen lehetőség, hogy megtartsa a hatalmat.
Ugye nem érted.
A temető fenn van a világ tetején, vitorlázóval siklik a lelked a Küküllő terére, juhpásztorok üvöltenek kutyáiknak, négy lapátos balról, négy lapátos jobbról, hantolnak siker nélkül, a sír nem akar befedődni. Nézik az idegenek, ámuldoznak a jövevények, a sír mind nyitottabb, a koporsó fölé helyezett pótkoporsó (azért tették oda, hogy a padmalyt helyettesítse) dübörög a göröngyök robajától, Jézus ott lappang az agyagfalban, tudod, mégsem hívod, mégsem jelentkezik.
A lány azt suttogja: „Csürhe nép csahol az agorán.”
És egyből megöregszel. A „csürhe nép” veled énekel, jobban tiéd, Uram, jobban Tiéd. A lány füledbe sugdos édes görög szókat, gerjedez benned vér a jóra, horgadozik piros paradicsomi szándék. Szeretnél szépen élni? Magadhoz rántod zsenge testét, szájadra tapasztja ajkát, nincs még ilyen a világon, ujjongsz, hogy valakit így, ennyire önzetlenül: elfogadjanak, szeressenek… Kezed a kicsike fehérneműjén dolgozik, nincs ellenállás, a lány füledbe sugdos, leng a bugyim, rebegi, és puhán belédhatol, parancsolja élvezetedet.
Hirtelen, minden átmenet nélkül döbbensz rá: halandó vagy. Írsz novellát, azt várják: izgasd fel olvasóid. Nők olvassák, amit írsz. A csúcson a lány kettétörik, kirándul karódból, zubogó élvezet-szoborrá válik. Belebávulsz, ájultan nézed, mint akinek semmi sem új, fehér por, fekete harmat, kivert fogak, ostoros hátak, nézed, mint kinek nincs köze transzszilván nyomorhoz, élvezni kell, majd jöhet egy más kor, oszt’ odaütsz, csattan, visszafagy a táj.
Csiklóban zakatol páncélöklöd. Ordas élvezet ural.
Vitorlázón suhansz. A sírból még kiszól a nagyi. „Szia, Öcsike!” Úgy szeret, visszavár. Fülemben szarkák cserregnek, a folyó fölött ködnyelv nyalakodik a levegővel.
A lány…imád. Mondja: „Te iubesc.”
Morális luxusban létezünk.

Bölöni Domokos

1. tg:
   2016. február 23. 14:32

   Ez a Bölöni felülmúlta önmagát!!!