Ki a felelős?

Verebes: Jó volna megtalálni a felelőst. A történelemben is, a gazdaságban is, hiszen a vezető közgazdászok véleménye is az, hogy például a jelen gazdaság problémái a múltban gyökereznek, a korszerűtlen szerkezet, a beruházási mánia, a mennyiségi szemlélet, hát szóval, hogy előttünk már valaki fölzabálta az aranytojást tojó tyúkot. Mit tehetünk 25 év után? Kijelenthetjük, hogy Rákosi Mátyás eltolta ezt a gazdaságot.
Rákosi: Hát akkor tolják vissza.
Verebes: Maga kicsoda?
Rákosi: A maga kötelező papája.
Verebes: Mi az, magát már szidni sem lehet nyugodtan?
Rákosi: 54-től lehet, 56-tól pedig nyugodtan. De mondja, nem unják még, hogy még mindig én vagyok a krampusz?
Verebes: Nem. Maga rossz útra terelt bennünket.
Rákosi: Idefigyeljen! Hány évig csináltam én a gazdaságot?
Verebes: Öt.
Rákosi: És hány éve csinálják maguk?
Verebes: 25.
Rákosi: És én vagyok a krampusz.
Verebes: Idefigyeljen, én egyetlen szóval meggyőzöm a hallgatókat, hogy maga mennyi rosszat csinált!
Rákosi: Én pedig, hogy mennyi jót.
Verebes: Jó, hát akkor kezdem. Gumipitypang!
Rákosi: Puskás Öcsi!
Verebes: Békekölcsön!
Rákosi: Sztálinváros!
Verebes: Csasztuska!
Rákosi: Körhinta!
Verebes: Ötezer százalék!
Rákosi: Horváth Ede!
Verebes: Begyűjtés!
Rákosi: Nekem elfogyott.
Verebes: Tehát maga a felelős!
Rákosi: Én ugyan nem.
Verebes:Akkor kicsoda?
Rákosi: Horthy.
Horthy: Tiltakozom! Én nem felelek semmiért!
Rákosi: Igen?! Akkor a lerombolt országért ki a felelős?
Horthy: Trianon.
Rákosi: És az elmaradott gazdaságért ki a felelős?
Horthy: Trianon.
Rákosi: És Trianonért ki a felelős?
Horthy: Trianon.
Rákosi: És mennyi kétszer kettő?
Horthy: Trianon. Én egy csonka országot örököltem.
Rákosi: Ha úgy vesszük, hogy Kun Béla idején a románok Szolnokon voltak, akkor nem is örökölt olyan csonkát.
Horthy: Gondolja, hogy tengerésznek megyek, ha tudom, hogy ekkora lesz?
Verebes: Azért hallják, kíváncsi lettem volna, milyen képet vág a Ferenc Jóska, ha megéri a Monarchia széthullását. Mit gondolnak, mit mondott volna?
Ferenc József: Minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve.
Verebes: Szétesett a birodalma, felség!
Ferenc J.: Minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve!
Verebes: Elvesztettük a háborút!
Ferenc J: Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.
Verebes: Miért hajtogatja ezt mindig, felség?
Ferenc J.: Mert csak ezt tudom magyarul.
Verebes: Maguk a felelősek minden rosszért. Maguk ugrasztottak össze a szomszédainkkal. A korábbi ellenségeinkkel, s a későbbi barátainkkal.
Ferenc J.:Hát ki viselt hadat 1848-ban Jellasich horvát bán ellen?
Kossuth: Én! Kossuth Lajos!
Ferenc J.: Na ugye!
Kossuth: Meg is vertük a betolakodót, népünk legdicsőbb és legvéresebb csatájában.
Verebes: Nana, Kossuth apánk. Nem volt az olyan véres. Tudja hányan haltak meg Pákozdnál?
Kossuth: Hányan?
Verebes: Hatan.
Kossuth: Hatezren.
Verebes: Nem hatezren! Hatan! Nem hiszi? Olvassa el Nemeskürthyt.
Kossuth: De hiszen a pákozdi csata évfordulója a Magyar Néphadsereg napja, népünk legnagyobb diadala!
Verebes: A legnagyobb csak azt jelenti, a többi kisebb. Kossuth apánk! Maga ugye Amerikában Kossuth-dollárokat nyomatott.
Kossuth: Igen.
Verebes: Mondja, nem maradt valamennyi?
Kossuth:Nyomattam én itthon is Kossuth-bankókat, 42 milliót.
Verebes: És annak mi volt a fedezete?
Kossuth: A lelkesedés.
Verebes: Akkor miért értéktelenedett el?
Kossuth: Alábbhagyott a lelkesedés. Mondd, fiam, a ti forintotoknak mi a fedezete?
Verebes: A munka!
Kossuth: És hogy áll most a forint, fiam?
Verebes:. . . Igen, de magának nemcsak a bankója fogyott el… hanem más is.
Kossuth: Igen, a regimentem
Verebes: Üzente is, hogy mindnyájunknak el kell menni.
Kossuth: Na fiam, én azt nem üzentem. Én csak azt üzentem, ha még egyszer azt üzenem, akkor kell elmenni.
Verebes: Miért kell kétszer üzenni?
Kossuth: Mert a magyar, fiam, az első üzenetre nem megy el. Mondd, édes fiam, hányadszor üzenik neked, hogy hatékonyabban kell dolgozni a nemzeti jövedelemért?
Verebes: Nem először. De azt még nem üzenték, hogy elfogyott. Kossuth apánk, én a mai helyzetünk felelősét kutatom. Rákosi és Horthy nem vállalja. Nem vállalná esetleg maga?
Kossuth: Csak nem akarsz engem egy napon említeni a Horthyval és Rákosival?
Rákosi: Mi a kifogása ellenünk? Mind a hárman külföldön haltunk meg.
Kossuth: De engem hazahoztak!
Horthy: Engem is akartak.
Kossuth: Kicsoda?
Rákosi: Én.
Verebes:Tehát Kossuth apánk egy icipici felelősséget sem vállal.
Kossuth: Én? Aki egy csődtömeget vettem át néhány hónapra?
Verebes: Akkor ki a felelős?
Kossuth: A török. Akkor kellett volna megragadni a szerencsét, amikor elkergettük a törököt.
Verebes: Hisz ez volt a legnagyobb baklövés. Ha nem kergetjük el őket, ma egy fejlődésben lévő iszlám ország vagyunk, s agyba-főbe támogatnak minket az olajsejkek.
Kossuth: Az a magyar baja, hogy kevés oly nagy fia született, mint Mátyás.
Rákosi: Köszönöm, nagyon kedves!
Kossuth: Nem maga! A Hunyadi!
Verebes: Istenem, ha arra gondolok, mivé lett az ezeréves tejjel-mézzel folyó Kánaán! Pedig mennyi apánk volt, Kossuth apánk, Rákosi apánk. . .
Árpád: Miféle Kánaán?
Verebes: Még egy apánk! Árpád apánk!
Árpád: Tejjel-mézzel folyó Kánaán? Magukat is meghülyítette a Feszty-körkép? Mit gondolnak, ezt az országot miért adta oda azonnal egy lóért a Szvatopluk? Látták volna, hogy mit hagytak itt nekem a rómaiak meg a szarmaták! Ha én nem egy lerobbant országot veszek át, el se tudják képzelni, hogy ma mik vogymuk.
Horthy: Pláne, ha Ferenc József nem költ annyit a maga ezeréves ünneplésére!
Verebes: Maga, Horthy úr, jobb lesz, ha hallgat.
Horthy: Miért?
Verebes: Azért, mert maga üldözött egy csomó baloldali embert! Tessék, itt a listájuk!
Horthy: Szabad megnézni? Tessék. Ezt a lapot visszaadom . . .
Verebes: Miért?
Horthy: Mert ezeket nem üldöztem.
Verebes: Miért?
Horthy: Mert ezek nem voltak baloldaliak.
Verebes: Most azok.
Horthy: Akkor üldözzék maguk. Azért tettem jót is, nemcsak nyomortanyákat hagytam, mint Ferenc József!
Ferenc J.:Miket hagytam én?!
Rákosi: Nyomortanyákat! Auguszta-telep, Mária Valéria-telep.
Ferenc J.: Azok nem nyomortanyák, új lakótelepek
Rákosi: Nyomortanyák!
Ferenc J.: Lakótelepek!
Rákosi: Nyomortanyák!
Ferenc J.: Lakótelepek!
Rákosi: Nyomortanyák!
Verebes: Na de kérem, uraim, hát hogy valami nyomortanya-e vagy új lakótelep, azt mindig az utókor dönti el.
Rákosi: Vigyázzon, magának is lesz utókora!
Verebes: Uraim, uraim. Lássák már be végre, hogy maguk közösen felelnek azért, hogy egy fejletlen országot hagytak ránk.
Ferenc J.: Na idehallgasson! Ha én egy fejlett ipari országot hagyok magukra, jól néztek volna ki Trianon után.
Verebes: Miért?
Ferenc J.: Kohók, gyárak ideát! Nyersanyag meg odaát!
Horthy: Igen? És ha én hagyok egy fejlett ipari országot magam után, ma kihez hasonlítanák magukat olyan büszkén?
Verebes: Miért, ki maga?!
Horthy: Én vagyok az utolsó békeév. Akihez képest ma annyi a vasérc, annyi a kukorica, annyi a gyerek.
Rákosi: És mit gondolnak, miért van ma végre annyi gyerek?
Verebes: Miért?
Rákosi: Mert most szülnek a Ratkó-gyerekek.
Verebes: Na, nekem ebből elegem van, ebben az országban mindenki az elődeire keni a felelősséget. Én akkor is találok egy felelőst, ha kell, elmegyek Vértesszőlősi Sámuelig, aki félmillió évvel ezelőtt az első ember volt Pannóniában! Hahó, Samu!
Vértesszőlősi: Mi van, mamutképű?
Verebes: Azt akarom mondani, maga a felelős!
Vértesszőlősi: Miért én?
Verebes: Mert maga az első ember Pannóniában.
Vértesszőlősi: Én ugyan nem felelek semmiért.
Verebes: Hát akkor ki a felelős?
Vértesszőlősi: A nagy barna medve. Aki ezt a vacak barlangot hagyta rám, amikor agyonütöttem.
(Rádiókabaré. Válogatás. Idegenforgalmi és Propaganda Kiadóvállalat, 1988.)

Szerkeszti Bölöni Domokos