Nemrég hírül adtuk, hogy Sugárút címmel új kulturális folyóirat indult Szatmáron. Most ennek részleteiről faggattuk a szerkesztőket: Végh Balázs Bélát és Jánk Károlyt.

– Sugárút… Honnan a cím? Az én fülemben úgy hangzik, mintha a hatvanas évekből kölcsönöztétek volna, akkor volt a divatban a Neon meg a Szputnyik, Rakéta…?

– Végh Balázs Béla: Az évti­zed meg­egye­zik, ak­kor ala­kult ki Szatmárnémeti leg­hosszabb utcája, a központtól az állomásig, és a Sugárút ne­vet kap­ta. Mi olyan ne­vet válasz­tot­tunk, amely szatmári kötődésű.
Jánk Károly: Természe­te­sen több címötlet is fel­merült, a Sugárút és a Szatmári Műhely között in­ga­doz­tunk, majd ötvöztük a kettőt: Sugárút. Szatmári Műhely.

– Szatmári műhely – mit is akartok ezzel mondani? Hogy gyülekezőhelye ez a szatmári irodalmároknak? Szatmári irodalmároknak és művészeknek? Hogy van olyan erős a szatmári magyarság, hogy irodalmi-művészeti műhelye vagyis élete legyen?

– Végh Balázs Béla: A tel­jes történel­mi szatmári régió (tehát a ma­gyar­országi is) iro­dalmára­i­ra és művészei­re, il­let­ve ku­tató munkát végző értel­miségére gon­dol­tunk.
Jánk Károly: Hát, gon­do­lom, idővel eldől majd, hogy a szatmári ma­gyarság magáénak érzi-e, és ha igen, meg tud­ja-e tar­ta­ni ezt a fóru­mot a maga számára.

– Az első lapszámban szatmári és nem-szatmári írók egyformán szerepelnek, mi volt a szándék: kitekinteni a világba?

– Végh Balázs Béla: A ki­te­kintés, il­let­ve el­is­mert szerzők (ha le­het szatmári kötődésűek) közlése örökös szándék ma­rad.
Jánk Károly: Nem ala­poz­ha­tunk csak itt élő írókra, szándékunk sze­rint sze­retnénk be­von­ni távo­labb élő al­kotókat is.

– Kitekinteni a nagyvilágba… nem cél? Nem a Sugárút feladata? Nem látok egy Nobel-díjast sem a szerzők között…

– Végh Balázs Béla: Ez is egy le­hetséges al­ter­natíva.

– Román szerzők is hiányoznak. Az örök kérdés: a két irodalom sosem vegyül? Ők minket nem fordítanak, mi se őket…?

– Végh Balázs Béla: Ter­vezünk fordítást román, német, an­gol nyelvből. Lesz­nek ugyan­is te­ma­ti­kus számok.
Jánk Károly: De­hogy­nem. Fordítjuk a román iro­dal­mat, és sze­rencsére újab­ban román nyelv­re is fordíta­nak ma­gyar műve­ket. A ter­ve­zett évi négy­sze­ri meg­je­lenésünk azon­ban nem te­szi le­hetővé, hogy min­den lap­számban közöljünk fordítást is. Min­ket elsősor­ban a kortárs ma­gyar iro­da­lom érde­kel, de ter­vezzük fordításanyag időnkénti közlését is, eset­leg te­ma­ti­kus lap­számban.

– Kik szerkesztik a lapot? Ki Jánk, ki Végh Balázs? Veres Istvánról mi, a korábbi generáció tagjai hallottunk, a kérdés az, hogyan verődtetek össze?

– Jánk Károly: Ami­kor fel­merült a lap­ter­vezés gon­do­la­ta, összehívtuk mind­azo­kat, akikről feltéte­leztük, hogy sze­retnének eb­ben részt ven­ni. Meg­beszéltük, hogy ki mit sze­ret­ne/​tud­na vállal­ni, és le­osz­tot­tuk a fel­ada­to­kat.
Végh Balázs Béla: A szer­kesztők: Végh Balázs Béla iro­da­lomtörténész, a ko­lozsvári BBTE do­cen­se. Jánk Károly: ma­gyar­tanár, költő. Ke­reskényi Sándor: mu­ze­ológus, iro­da­lomtörténész. Szőcs Péter: mu­ze­ológus, történész. Muhi Sándor: tanár, gra­fi­kus. Ve­res István: könyvtáros, lap­szer­kesztő. A me­gyei Tanács kért fel bennünket a lap szer­kesztésére. Először Ve­res Istvánt, aki meg­ke­re­sett bennünket.

– Mikor ezeket kérdem, nem láttam magát a lapot – mivel illusztráltátok: Muhi Sándor fotóival? Vagy?

– Végh Balázs Béla: Többen is il­lusztrálták a folyóirat első számát. Bik­fal­vi Zsolt és Virág Bo­tond fotóművészek, Muhi Sándor gra­fi­kus.
Jánk Károly: Min­den lap­számot sze­retnénk meg­fe­lelő képanyag­gal il­lusztrálni. Első számun­kat nagyrészt a Nagykároly­ban élő fotóművész, Bik­fal­vi Zsolt képe­i­vel il­lusztráltuk.

– Kik fogják olvasni? Szatmáriak? Erdélyi magyarok? Hogyan lehet hozzájutni a Sugárúthoz?

Jánk Károly: Egyelőre a ter­jesztés még nincs meg­old­va. Sze­retnénk egy in­ter­ne­tes ol­dalt is, és reméljük, hogy nem­csak szatmári, ha­nem erdélyi, ma­gyar­országi stb. ol­vasóink is lesz­nek.
Végh Balázs Béla: A kultúra és a társa­da­lom kérdései iránt érdeklődő em­be­rek. Bárhol a világon, ahol ma­gya­rul ol­vas­nak.

Kérdezett: Gergely Tamás / Forrás: eirodalom.ro

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ