Mi lesz a rendjelemmel?

(Akkoriban itt úgy potyogtak
a rendjelek, mint ősszel a légy.
A költő lázong, hogy az ő nagy
szellemi érdemeit
mégsem méltányolják.
A dal, szomorúan, a kijáró
gorombáskodásával végződik.)

Kérem, éppen a napokban,
Egy úrral jól megbeszéltem,
Hogy valami érdemrendet
Eszközöljön ki már nékem.

Abszurdum, hogy olyan érdem,
Oly tehetség, olyan szellem,
Mint az enyém, eddigelé
Elismerésre ne leljen.

Már minden kóficernek van
Gomblyukában érdemrendje,
Csak épp engem nem méltatnak
Valamilyen érdemrendre?

Glücknek is van, Schwartznak is van,
S gróf Buzogány Elemérnek,
Kap ügynök, mágnás és bankár,
Csak éppen nekem nem mérnek?

Már húszezer lejem úszik
S gomblyukam üresen tátong,
Nyaltam erre, nyaltam arra,
De érdemrendet nem látok.

Prefektusnak és primárnak,
Oh, de mennyit hizelkedtem!
És nincs semmi eredménye,
Én hiába esenkedtem!

S most a kormány, ez az átkos,
Véget vet ez úri kedvnek.
Két évet kapnak, kik címmel
S érdemrenddel üzérkednek.

– Hallja maga, doktor Piszok,
Aki elvitte a pénzem!
Ön vállalta, hogy kijárja,
Mi van a rendemmel, kérdem?

(Most látom, hogy ez a törvény
Nem itt, de Londonban termett),
Kedves Piszok, akkor gyerünk!
Csak gyúrja tovább kigyelmed!

De doktor Piszok válaszolt,
„Tiszteltetem szépen kendet,
Aki ilyesmire pénzt ád:
Tűzze fel a – marha-rendet!…”

(1924)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ