A békéért küzdő írók világnapját ünnepelnénk március 3-án, de a kijelölt napon kívül, aligha kap érdemi teret a célszerűség. Megfáradt lelkünk kényszerűen keresi az ünnepi megnyugvást, de félünk a változástól. Évente egyetlen napot sem tudunk őszintén, legalább látszólagos békével megélni. Ám, egy kis erőfeszítéssel különleges alkalmat lehetne előteremteni, amennyiben a média ezen a napon nem továbbítana semmilyen erőszakos, fájdalommal járó anyagot (még a sötét híreket is másnapra odáznák). Átírnánk beteg világunk nagykönyvét egy napig, hogy az emberek érzékeljék mennyire eltérő lehetne az életünk, az összefogás ereje újra megidézhetné az emberiség igazi küldetésének képmását.
Megtévesztésekkel zsúfolt életünkben beleférne egy álcázott nap a szép, a jó és a biztonság felsejlésében. Van igény rá: észrevehetnénk, hogy letértünk az égiek által kijelölt ösvényről. Nagyravágyásból képzeljük magunkat a félisten szerepébe, mert nincsen jogunk mások (nemzetek!) sorsa fölött dönteni. És itt talál kibúvót a valóságból az író, mert ő igenis megteheti, képzeleterejével határozhatja meg szereplői hogyanlétét.
Ahány könyv, annyi világ! Minden írónak kötelessége volna, arra törekedjen, hogy írásaiban a harmonikusabb lét felé vezető utat mutassa meg. A jó író tanítja a békét, hogy tudatosan válaszolhasson az olvasó a létkérdésekre, ne a világunk kórokozójaként irányítsák a háttérből. A politika sebeket okoz, amire szellemi gyógyír az irodalom. Tény, hogy a valóság jobban fáj, de egy jó könyv lapjai között menedéket találhatunk. Pihentet, erőt ad további (olykor szükségtelen) terhek cipelésére. Meg tudnánk írni egy regényt, vagy egy filmet leforgatni úgy, hogy ne marjon belénk a gonosz, a gyűlölet, az irigység és a megvetés méregfoga? Az ilyen mű érdekelne valakit?
Mindig lesznek képmutató alanyok, akik a béke fontosságát dobókockára teszik, s a politika labirintusában tévelygően magyarázkodnak, hogy a kijárat a szivárványra vezet. Jámbornak lenni nem gyávaság, hagyni más is birtokolja azt, ami alapból nem a tulajdonunk. Az irigység legyőzésével osztódik az öröm, az öröm áradásával felragyog környezetünk, és egy mosolygó társadalomtól jobb emberek leszünk. Jó emberektől jobb világ várható! Játszadozom a gondolattal, hogy születni fog egy kiválasztott író, akinek könyveit fogja fegyver helyett szorongatni minden katona, amikor hadjáratra parancsolnák őket.
Képzeljük el, hogy megváltoztunk! Egy napig!