Gergely Tamás: ÉHSÉGLÁZADÁS?

Hallgatom, olvasom, hogy Észak-Koreát újabb szankciókkal sújtják. Bünteti az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Az ok: a nemzetközi tilalmat megszegve nukleáris robbantást hajtott végre januárban, majd nagy hatósugarú rakétakísérletet egy hónappal később. A szigorítás értelmében – idézem – „minden Észak-Koreába tartó és onnan érkező szállítmányt ellenőrizniük kell a világszervezet tagországainak, külföldi pénzintézetek csak külön engedéllyel nyithatnak képviseletet Észak-Koreában, és nem hozhatnak létre irodát külföldön az észak-koreai bankok. Tilos az arany, a vanádium, a titán, a ritka földfémek és a repülőgép-üzemanyagok exportja a sztálinista diktatúrába, valamint – az élelmiszerek és a gyógyszerek kivételével – minden olyan terméké is, amely segítheti Phenjan fegyveres erejének fejlesztését. Felkerült a világszervezet feketelistájára 12 észak-koreai jogi személy, továbbá 16 tisztségviselő is, köztük Phenjan szíriai, iráni és vietnami kereskedelmi képviselői.”
Ezekre a szankciókra az észak-koreai rezsim rakéták kilövésével válaszolt: 300 milliméteres vagy rövid hatótávolságú rakétákról van szó, amelyek 100-150 kilométert tettek meg, majd a tengerbe zuhantak.
Úgy értelmezik, hogy ezek az eddigi legszigorúbb intézkedések, amelyek súlyosan érintik az észak-koreai államot, amit súlyosbít az a tény, hogy az Egyesült Államok Kínával együtt dolgozta ki, eddig Kína hasonló esetekben védelmezte a kis kommunista államot. Nem utolsósorban saját érdekből: nem akarta, hogy a kommunista állam összeomlásával az amerikai befolyás alatt álló Dél-Korea a kínai határig érjen.
Elég, ha Kína nem veszi át az Észak-Koreában kifejtett szenet, máris összeomlik a gazdaság…
Én úgy gondolom, hogy az összeomlás előbb-utóbb bekövetkezik. S akkor a népharag elsöpri Kiméket. Megtanultuk a Ceausescu esetéből: egy forradalom (hadd nevezzük annak, ami ’89 decemberében Romániában történt) nem rövid idő alatt érik be, és nem az értelmiségi idegrendszerének megfelelően. Hanem az éhség váltja ki. Észak-Koreában már így is halnak éhen az emberek vidéken, s ha majd a főváros ellátása is akadozik, véget ér az emberek türelme is.
Én azt hiszem, nemsokára nagy változások tanúi leszünk.