A kövek szerelmese

Nem sokan ismerték, inkább csak olyanok járták a portáját, akik tudtak gyöngéjéről, ahogy manapság mondanók: a hobbijáról. Öregek emlékeznek nagy viharokra, dúló égiháborókra, hegyek mozdulására, kősziklák omlására, medrek tágulására, furcsa pataklakók megjelenésére. Egyik napról a másikra hosszú testű kígyók, vonagló ángolnák, mintha legevőért hápogó bajuszos halak, kakastaréjas vízicsitkók és egyéb hasonló teremtmények népesítették be a Kismód vizét, az emberek néztek és csodálkoztak, csodálkoztak, de amit lehetett, igyekeztek begyűjteni a gazdag termésből. Hanem a potyahalászatban nem volt köszönet, amit fogtak, mind kővé szikkadt a serpenyőkben, vagy szénné égett a rostélyokon. A megrökönyödésnél (hogy ti. biztosan valami rontás jött a világra és a felháborodásnál (hogy micsoda dolog így kibabrálni a derék kismódi néppel) csak a meglepetés volt nagyobb, mikor másnaptól kezdve csupa-csupa kőhalat és kőszörnyeteget találtak az újabb zsákmányt leső halászgatók a mederben. A falura attól kezdve hosszú ideig tartó álom telepedett. Látszólag minden maradt a régiben, de a lakosok tudva-nem tudva egy más világ dimenziójában őrölték napjaikat. A fura figura, akinek járni kezdték a portáját a mindenféle gyanús gyűjtők és vásárosok, pár éve költözhetett oda, a patak mellé, verandás háza is olyan volt, hogy kiadós záporok után a tornácról belógathatta bütykös lábujjait a zavarosan locsogó patakba, de nem ezért jártak hozzá egészen fura alakok, hanem a part kövei miatt. Amelyekből lassan-lassan egész csinos kőparkot épített ki a mindig rövidre nyírt hajú, hatalmas ormányzatú illető, akit a látogatói mérnök úrnak szólítottak. A gyűjteménynek csodájára jár a környék. Vitték a dinoszaurusz meg Napóleon formájú alakzatokat, és hoztak a helyükbe mindenféle furcsa bútort, meg hintákat, libikókát, zongorát, majomketrecet is, a kertet papagájok zsivaja verte fel, a kiszáradt fákat nem vágatta ki, azok hordozták a kalitkákat. Egyszer ez a mérnök úr búcsú nélkül eltűnt a házikójából, ismét jöttek emberek, testükön valamiféle formaruha volt, teherkocsikra tettek mindent, ami érdekes lehet Budapesten, Berlinben, Párizsban, Londonban, New Yorkban, Los Angelesben.
Így kreálódik a világhír, mesélte Sz. L., miközben egy UFO alakú követ mutogatott, ezekből csak három van nekünk, de azok a lapidárium sztárjai. Ennyi a történet, mondta még, lapidárisan elbeszélve.

Bölöni Domokos