Ötven év a betűtáblán – e cím alatt emlékezett meg szerzői estjén Czegő Zoltán költő első versközlésének fél évszázados jubileumára. A 2016. február 25-én lezajlott eseményen a Sepsiszentgyörgyön élő költő elmondta: „Én soha nem akartam költő lenni, annál jobban tiszteltem a költészetet Janus Pannoniustól a kortársakig, hogy én belevágjak abba. Mondhatni, teljesen váratlanul jött ez a kényszer, amikor megtudtam, hogy egy erdővidéki református lelkész öngyilkos lett. Huszonhat éves voltam, és sehogy sem értettem, hogyan lehet az életet, mint egy elhasznált seprűt, eldobni… E hír hallatán írtam meg azt a verset, amelyet pár napos didergés után elküldtem Székely Jánosnak, aki az Igaz Szó versrovatát vezette… Postafordultával jött a válasz, hogy megkaptuk a versét, közölni fogjuk, de nem tudunk magáról semmit, és benne az a kérés, hogy küldjön még, s írjon magáról egy kicsit részletesebben.” A vers végül is 1966-ban jelent meg, az Igaz Szó szeptemberi számában.
A sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban lezajlott esemény előkészületeiről hallva, eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha az idei április 11., a Költészet Napja tiszteletére költőket kérdeznénk meg első versükről? Hogy a Czegő-féle megérdemelt ünneplést kiterjesszük egy kicsit mindannyiunkra, akik lírai ösvényekre tévedtünk. Levelet fogalmaztunk, s elküldtük versíró munkatársainknak, barátainknak…